Edmond Haraucourt-nál. Már elkezdett drámája írásához, melynek főszerepét Sarah Bernhardt-nak írja. Tárgya a bibliából lesz véve, hősnője Marianne, Heródes neje. Elmondja, hogy minden genre-ban akar írni; eddig már kiadott egy kötet verset, egy regényt (Amis) s egy kötet pornográfiát (Légende des sexes). Regénye az idei szezon egyik legnagyobb irodalmi eseménye volt. 75 cikk jelent meg róla. Azonban sikere tisztán literális; mert csak két kiadást ért. Beszélünk a sikerekről. Párizsban három genre succès van: de la grande masse (Zola, Ohnet), ce n’est sûrement pas pour des qualités artistes!; du monde (les écrivains bien gantés, très, chics qui parlent l’anglais (genre Bourget, Vogüé); puis succès littéraire et artiste. En général les choses exquises pas à la portée de tout le monde, ainsi: Goncourt, Leconte de Lisle, Baudelaire.[1]
Nagyon rábeszél, hogy írjak franciául, pláne olyan szíves elvállalni a szöveg kijavítását. Ce n’est pas encore le moment psychologique![2]
Beszél a literális világ azon részéről, amelyet én nem ismerek: salons Charpentier, Daudet. Szóval a republikánus-naturalista szalonokról, amelyekhez, úgy látszik, ő is számítja magát. Bár regénye az analitikus irányhoz hajlik. Mint mondja, három alak csak, s jóformán tiszta lélektan.
Bourget-t nem szereti, c’est un art faux[3] szerinte.
Randevút adunk szerdára Louise Readnél.
Este nálam az én „angol” Fbg. St. Germain-i uraim: D. de la Chaussée, Noël Goldsmith (ez legalább angol eredetű) és Pierre de Coubertin.
[1] Háromfajta siker van: a tömegsiker (Zola, Ohnet), ami biztosan nem a művészi értékeknek szól!; az előkelő világban elért siker (nagyon elegáns, állig begombolt írók, akik angolul is beszélnek, mint Bourget vagy Vogüé); és végül az irodalmi és művészi siker. Kitűnő, de nem mindenki számára hozzáférhető művek: Goncourt, Leconte de Lisle, Baudelaire.
[2] Még nem érkezett el a lélektani pillanat!
[3] Hamis a művészete