1888. február 25., szombat

 2013.02.25. 08:00

V. r. u. randevú Louise Readdel és Jean de Néthyvel, együtt egy graveurhoz, Paul Lerat-hoz, ki a Charles Read verseinek második kiadásához Emil Adam által rajzolt illusztrációkat vési e percben.

Louise-Read_3.jpg

jean de néthy 003_jusht_nyomaban_clip_image002_0023_1.jpgNémethy Emy (Jean de Néthy)

2 Blv. Montparnasse 5. emelet.

Belépve a dolgozószobába az első dolog, ami szembeötlik, miután magával a vésővel megismerkedtem, két kedvenc képemnek, Bellini Dogéjának és Moroni Szabójának réz­metszete. (Eredetijök a National Galleryban.) Gyönyörű két dolog - Lerat metszete szintén.

Aztán a Read illusztrációit néztük meg, egypár igen poétikus kép. Emil Adam igen mély érzésű festő, híres képe: Soirée d’automne. Egy kép: La fille du pasteur,[1] van tőle a Luxembourg-ban is.

Innen a Luxembourgba, megnézzük Puvis de Chavannes új képét, igen érdekes, de hát azért még mindig: d’un décadent qui fait le primitif.[2]

4-kor Bunnyhoz, vele - a fodrászhoz.

Ebéd madame Jamesonnál. Nagy hôtel a parc Monceau mellett, igen szép szalonok, sok bibelot, az első parfümírozott ebédlő Párizsban. Ez feltűnt nekem.

Madame Jameson, type deuxième empire.[3] Ugyanaz a genre, mint barátnője és rokona, ctesse de Pourtalès. Szép sötétkék szemek, sima (kivasalt) arcbőr, szabályos vonások, kevés mozgékonyság a vonásokban, mintha viaszból lenne. Pedig igen sokat beszél, sokat nevet, de egy cseppet sem szellemes. Modorával azt hiszem, igen sok emberrel elhitette, hogy femme d’esprit.[4] Igen elegáns, nehéz, fekete bársony toalett, egypár óriási gyöngy a corset-en és semmi egyéb ékszer.

Elle est née - et elle le sait bien mlle de Portal,[5] XVIII. Lajos miniszterének leánya. Attól fél, hogy - roturier[6]-nek tartom, mint - férjét. Beszél családjáról, de annyit, mintha née Jameson lenne.

Férje: nem jut szóhoz. Öreg angol, igen gentlemanlike kinézés, nem látszik meg rajta, hogy olyan rémségesen gazdag.

Robert fiuk. Anyjára ütött inkább. Bár csak külsőleg és modorában, mert különben olyan pozitív, mint atyja.

Mert madame Jameson nem az. A vicomtesse de Trédern, comtesse Fitz-James és princesse Brancovan híres muzsikális társaságának tagja et elle est la pianiste de la société.[7] Chopin különféle tanítványaitól tanult. Elle se pique de jouer Chopin.[8]

Ebéd alatt főleg Ausztriáról, Magyarországról van szó, igen sokakat ismer a société austro-hongroise-ből, legelőbb a chére amie[9]-ját, Melanie Metternichet, aztán az Esterházy fiúkat (Ferit és Palit), a Larischokat, egypár Kinskyt stb.

Sokat volt mindezekkel St. Moritzban.

Ebéd után zongorázik, s játéka valóban meglepő, soha nem hittem volna, hogy egy francia asszony ily jól játszhassa Chopint.

Táncolunk is - úgy táncolja a valcert, mint minálunk -, férje a kandallónál elaludt. Furcsa össze­állítás!

1/2 11-kor a fiatal festők báljára, Blv. du Temple, restaurant Bonivalet.

Festők és modellek-, bal déguisé - peu de costume[10]!!

Nagy táncterem zenekarral, körös-körül helyiségek, egy kis szalon, hol zongora mellett táncolnak, 11-kor már jól tele, roppant színes, igen szép kép.

Néhány igen originális alak:

Egy japáni kosztüm, japáni álarc, japáni mozdulatok. Úgy jár, úgy mozog, úgy táncol, mint a japániak szoktak. Vacsoráig fenntartja álarcát.

Kate Booth-salvation army[11] (fiatal amerikai festő). Óriási Kate Greenway kalap, fekete derék és szoknya, az egyik karon a salvation army jelvényei. Veres és fehér csíkos harisnya, nagy, óriási kivágott cipők. A kis piktor tényleg hasonlít az üdv hadseregének hírhedt generálisnéjára - s most e talmi Kate Booth folyton beszédeket tart, beszél az üdvről, s közbe megfelejtkezve magáról a legnagyobb dühvel kánkánt kezd táncolni.

Une femme gauloise, igen csinos modell, Pálmay Ilkára hasonlít. Fején aranysál, amelynek két oldaláról eltakarva a füleket dupla copf lóg le. Derekán veres trikóderék, ugyanily kesztyűk, s e szövetből földig érő igen merev ráncokat vető szoknya. Derekán aranyöv.

Egész Benjamin Constant és Jean Paul Laurens genre.

Egy indiai kosztüm, indiai festő-herceg viseli. Crème áttetsző szövetből földig érő talár, a nyakon igen színes ékszerek. A vállakról tompa tégla színű selyem kaftán csügg le. Sápadt, barna fejét kiemelik a füleiből lelógó drága fülbevalók, s a homlokára lecsüggő gyémánt csillag.

Egy pierette. Tarka kockás derék és - nadrág. Csúcsba szaladó frizura. Igen fehérre festett, szemtelen kifejezésű gavroche[12]-pofa, felfelé álló orr, hegyes kis áll s szúró piciny szemek.

Nagy passziója felkapaszkodni a férfiak vállaira, s onnan énekelni egyet-mást - a szerelemről.

Le général Boulanger. Fekete óriási bicorne kalap, nagy veres tollakkal díszítve, sárga frakk, fekete selyem trikó, mely egész testét födi - a paradicsomi egyetlen article de toilette-et egy fehér nyakkendő helyettesíti tant bien que mal.[13]

Vele maîtresse-e: une chinoise. Gyönyörű halványsárga kivarrt toalett, halványkék selyem­harisnyák. Fehér és igen veresre festett fej, à la mikádó szemek és hajviselet. Igen jól táncol­ják együtt a kánkánt. Hogy viselik magukat Tonkingnál - nem tudom.

Adamson mint skót - mais tout à fait écossais avec toutes les qualités et tout les défauts d’un Écossais.[14]

Rupert Bunny mint ange primitif.[15] Fehér, áttetsző indiai fátyolszövetből földig érő ing, ugyanebből a szövetből feje búbját tökéletesen elfödő fátyol, amelyet egy nagy bronz auréol fog be. Kezében egy hat láb hosszúságú primitív trombita.

bunny-self_1.jpg

Il était splendide,[16] dominálta az egész társaságot, lévén egy fél fejjel magasabb a többinél.

Alastair Carry Elwes. Egyiptomi török kosztüm.

elwes_1.jpeg

Igen furcsa két alak lép be e percben. Övig munkásoknak öltözött festők, kék blúz, mun­kássapka, tarka ing, veres foulard a nyak körül s öv alatt - balerináknak, illuzion szoknyák, rózsaszínű trikó, balettcipők.

Ezek voltak a frappánsabb kosztümök, ezenkívül persze még végtelen sok pierette, balett-táncosné, keleti kosztüm, reneszánsz lovagok, japániak, kínaiak stb., stb. Vagy háromszáz kosz­tüm s többé-kevésbé mind szép, lévén a jelenlevők majd kizárólag csak festők és modellek.

A bál elkezdődött, egypár tour, s aztán az első quadrille - az első quadrille - az első kánkán.

Hogy lehessen ezt leírni? Azt a sürgő-forgó, mozgó, táncoló, kurjongató, fel- s lehullámzó, tomboló, tarkabarka, eszeveszett, érzékies, fékvesztett fantasztikus tömeget. Ezeket az ég felé meredő lábakat, ezeket a kacagó, kifestett ajkakat, ezeket a komoly kosztümbe öltözött, egy cseppet sem komoly típusokat, ezt a Sainte Clotilde-ot, ki egy nagy kereszttel nyakán hosszú uszályát felkapva, de felkapva egészen egyik lábát égnek mereszti, s aztán lerúgja vele a vele szemben táncoló primitív angyal fejéről az auréolt.[17]

Azt az indiai herceget, ki őseinek a díszruhájában, abban a palástban, amelyet akkor öltöttek amazok fel, ha ítéltek élők és halottak fölött, egyik lábát kézben fogva nekirugaszkodik, s végighömpölyög a parketten, lerántva egy bohócot lábáról, akivel most összefogódzkodva egy tömeggé olvadva elgurulnak a táncosok lábai előtt.

Hogy írjam le Général Boulanger vad táncát, mikor még - fehér nyakkendőjét is elvesztette.

Különben is minden összefolyik, s sok tomboló ember tarka gomollyá olvad össze, csupa szín, csupa hang, csupa illat, együtt látja az ember az egészet, de megkülönböztetni már alig tud valamit, a zene mind lármásabb lesz, a primitív angyal belefúj trombitájába, a spanyol táncosné kasztanyettáit veri, a lutteur a nagy dob mellé áll, s nagyokat üt belé dorongjával, a szomszéd kis szalon zongorája visít. Kate Booth egy fűzsípot húz ki zsebéből, azzal fújja „térítő” melódiáját, ott egy skót dudál, a többiek énekelnek, a franciák a Boulanger nótáját „en revenant de la revue”[18]-t, az amerikaiak „Alle-alleluját”-t, az olaszok a funiculát, s mind táncol, s égnek rúgja a lábát - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -

Eszembe jutott a Cirque d’hiver[19]-ben a singaliak tánca, ebben határozottan több a vadság s az imprévu.[20]

Mit jelentsen ez? Hogy van ez? A raffinement legmagasabb fokán megint csak gyermekké lesz az ember? Alors pourquoi tout ça?[21]

Aucun but ne vaut aucun effort.[22]

A láz mind nő, csak nem törnek semmit, ez jellemző. Az öntudat ezeknél még a legmagasabb őrjöngés fokán is megmarad; nem úgy, mint minálunk.

Vacsora - külön asztal, amelyet az én angoljaim szerveznek: java a festőknek s a legszebbje a modelleknek.

Mind fáradtak, mind esznek.

Velem szemben a leálcázott japáni - leveszi maszkját, s felismerem azt az angol festőt, kivel három év előtt Bogidár Karagyorgyevichnél reggeliztem.

Neve Graham. Tökéletes francia, úgy beszél franciául, mint egy párizsi, és úgy is gondol­kozik.

Vacsora után a társaság egy része jól becsípve, egy francia festő csak úgy gurul jobbra-balra. Leültetem magam mellé és - tanulmányozom.

Igen furcsa, hogy a nemzeties vonások a legfrappánsabbak akkor, ha az ember részeg.

Egy francia szellemesen kacagva, egy német lomhán, nehézkesen, egy angol durván s érzelmesen, egy magyar vadul, szenvedélyesen részeg.

Mon petit français était spirituel tout en étant ivre comme un cochon.[23]

Több érdekes jelenet még: két asszony veszekedése.

Az első pár.

En quatre vacsora, két úr, két asszony. Az egyik asszony Watteau, a másik balett-táncosné, egy szoknya, egy corset s egy rózsaszínű maillot s ez az egész.

A Watteau pásztorné nevetni akar - s társnéja székére mustárt dörgöl.

A mustár hatni kezd - elle pousse un petit cri - son maillot abimé - sa renommée flute, maillot tâché - horreur![24]

Mindez egy pillanat alatt átfutja agyát, a tömeg pedig nevet - ez elég arra, hogy a kis asszony­kából hiéna váljék, elle gifle ses deux voisins[25] - aztán belátja, hogy ezt csakis asszony követhette el, felkap egy kést, s a szembe ülő, gúnyosan mosolygó kis pásztornőre ront, ez visítva, remegve megugrik, s így keresztül-kasul rohannak a termeken. -

A valcer pedig csak szól, s szerelemről beszél.

Íme: ennek a szerelemnek tárgyai - ott fekszenek most egymáson kibontott hajjal, összekarmolt képpel, szakadozó trikóban, szennyesen, piszkolódva, visítva, hörögve, s velük szerelmesök, kik szét akarják őket választani, s szeretetteljesen nézik - ideáljaikat.

Oh guiventa primavera della vita![26]

Az egyik asszony most leteperte a másikat, a Watteau pásztorné ott fekszik a földön, arccal földre borulva, s a másik most fog-fogért teóriából kiindulva, a mustárt hatalmas tenyereivel fizeti vissza.

Úgy hangzik a „szférák zenéje”, mint mikor a mosónék a szennyest lapátolják - körös-körül pedig a sok asszony mind vigyorogva, kárörvendve - ez is létért való küzdelem.

Végre a diadalmas asszony felkel, még egy szitok, még egy gifle, és - szerelmese karján eltávozik, magával vive e kellemes emléket és két unciát a restaurant Bonivalet mustárjából.

A másik, a Venus vaincue[27] most ott hempereg a földön, szégyenében sírva, arcát elrejtve, s - azon gondolkozva, hogy lehessen felkelni anélkül, hogy amazok röhögjenek.

Egyet sikít - egyet zuhan fekvőhelyén et elle s’est évanouie - on est toujours évanoui s’il le faut.[28]

Most mind ápolni kezdik, öntözik, kifűzik, a legkülönfélébb zsinórjait kitágítják - édesen beszélnek hozzá. Son monsieur la regarde d’un petit air anxieux,[29] fél, hogy baj esik - - - végre a pásztorné magához tér, azt kérdi hol van, meredten bámul maga elé, aztán - - - felismeri szeretőjét, nyakába borul, s dühösen, hevesen, hisztérikusan, egész testében remegve elkezd sírni.

A férfi csókolja, szánja, vigasztalja s - felül neki, mint mindig.

Egy fél óra múlva ott ülnek a restauráció egyik sarkában vacsorálva, előttük osztriga, pezsgő és - mustár.

Reggel 7 felé oszlanak.

A Quartier Latinben lakók együtt mennek haza gyalog. Ezekhez szegődöm én is - - -

A hajnal első hideg sugara megvilágítja a reggeli ködöt s a nehézkesen mozgó munkásokat. Egyhangú, nehézkes léptekkel mennek mindennapi munkájukra - s bámulva és rokonszenvel nézik a mi őrült csoportunkat.

Ez is jellemző, a munkásban is megvan a francia gauloiserie, s ez teszi rokonszenvessé nekik a hazatérő débauchét.[30]

Elől megy le général Boulanger à cravate blanche, mögötte a kis chinoise, karon fogva egy híres modellel, Sarah-val, ki balett-táncosnőnek van levetköződve, aztán egy csoport bohóc­nak öltözött angol festő, Adamson skót kosztümben, aztán Kate Booth, meg még néhányan.

Kate Booth táncolva siet előre; szoknyáját kifeszíti a reggeli szellő, veres és fehér harisnyájának szürkés foltjait megvilágítja a reggeli első napsugár, de megvilágítja a kifestett, kikent, halvány arcokat is, a jókedvű mosoly fáradt kifejezést ölt a reggeli világnál, a jókedvet lehűti a hajnali dér - - - a csoport mind csendesebb lesz.

Egy öregasszony, ki az Halle-ba siet, közénk vegyül, s egy utcagyerek most megszólítja: „et la vieille est une polichonne chez vous!”[31] Az öregasszony bámul - körülnéz, s észrevesz minket. Bámulatában leejti kosarát. Général Boulanger felemeli neki - s 10 soust nyom ráncos kezébe. - Aztán a két modell belékapaszkodik két oldalt, s nagy valét kiáltva nekünk, elválnak, mi erre, ők arra mentek - arra, merre a szívök vitte.

Furcsa, e percben eszembe jutott, hogy ezt a három embert sohasem látom többé. Ezt a finom termetű, piciny chinoise-t, ezt a karcsú balerinát, s ezt a bolondos, víg Boulanger-t - színes árnyaikat elnyelte az utca köde. Lassan-lassan szétváltunk, egyenkint, némán, s végre egyedül maradtam.

Az éjszakából fényes napsugaras reggel lett, s mégis úgy éreztem, mintha tűzijáték után komor, néma éjszaka vett volna körül. Nem feküdtem le, nem volt érdemes, miután Lorinnél kellett vasárnap reggeliznem.



[1] A lelkész leánya

[2] dekadens, aki primitívnek tetteti magát

[3] a második császárság asszonyainak típusa

[4] szellemes, okos nő

[5] Nemesi származású - és Portal kisasszony ezt jól tudja

[6] polgárnak

[7] a társaság zongoristája

[8] büszke rá, hogy Chopint játszik

[9] kedves barátnőjét

[10] álarcosbál - kevés ruhával!

[11] üdvhadsereg

[12] párizsi csibész

[13] úgy-ahogy

[14] de teljesen skót, a skótok összes erényeivel és hibáival

[15] primitív angyal

[16] ragyogó volt

[17] dicsfény

[18] a szemléről hazafelé

[19] Téli Cirkusz

[20] meglepetés, eredetiség

[21] De akkor minek mindez?

[22] Semmiféle cél nem érdemel erőfeszítést.

[23] Az én kis franciám szellemes volt, holott úgy be volt rúgva, mint egy disznó.

[24] Felsikolt, tönkremegy a trikója... és a jó híre is odavan... a trikó csupa folt... borzalom!

[25] két szomszédjának leken egy-egy pofont

[26] Ó, ifjú tavasza az életnek!

[27] a legyőzött Vénusz

[28] elájult - mindig el lehet ájulni, ha szükség van rá.

[29] Lovagja kissé szorongva nézi

[30] tivornyázót

[31] Zavaros mondat. Így is értelmezhető: Az öregasszony itt bohóckodik magukkal?

Címkék: párizs louise read rupert bunny némethy emy alastair cary elwes jean de néthy paul lerat emil adam puvis de chavannes

A bejegyzés trackback címe:

https://justh.blog.hu/api/trackback/id/tr614882902

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása