Schärffenberg grófnénál egész nap. Este elutaznak Arcachonba, az indóházban még Jean Berge. Mikor találkozunk? Ki tudja? És mi marad mindabból, ami rokon volt egyéniségünkben? Az a benső anyag, amely közelhozza az embert emberhez, tán a legváltozékonyabb matéria.
Könnyek, néma búcsúzás a leszálló esti derengésben, egypár kézszorítás. Au revoir et à quand?[1] - - - Ki tudja?
Este Berge-zsel az Ambiguben. „Les mohicans de Paris”[2]-t adják, Alexandre Dumas père egyik ósdi opusát.
Hogy változik az ízlés, mily nevetségesnek hat ez az egy időben olyan híres munka. Vajon Francillon is ilyen groteszk lesz negyven év múlva?
[1] Viszontlátásra, de mikor?
[2] Párizs mohikánjai
