Reggel egy percre Aicard-nál, ki még az ágyban. Spleenes hangulat, Aicard rémségesen keserű verseket írt az éjjel, felolvassa, én némán, bambán hallgatom.
A „L’amour et la mort” ciklusból - - - Délután a pasztellistáknál Mease, kit két esztendeje, hogy nem láttam.
Este egy fél óráig ctesse Diane-nál, hol az egész szalon a mi tegnap éjszakai kalandjainkról beszél, s miután ez engem egy cseppet sem érdekel (hiszen átéltem már) (!), elmegyek.
11-kor baronne Gourgaud báljára. Haute gomme. Igen fényes nagy appartement.
Gyönyörű lépcsőház, fehér, arany, bordó és tükrök.
Igen sokan: a Fitz-Jamesok, Canrobert-ek, Mornyk, Ganayk, Pourtalèsek etc., etc.
Alighogy belépek, egy dáma ragad karon, és - bemutatja magát nékem. Olga de la Grenet - madame Jameson barátnője. Egyik tagja a princesse Brancovan, Fitz-James, Bibesco-Jameson colonie musicale-nak.
Meghí anyjához, én, ki már a legtöbb embertől elbúcsúztam - elfogadom. - Mily őrültség.
Első négyes, ctesse Fitz-Jamesszel felmegyünk a második emeletre, s ülve táncoljuk. Philosophie mondaine.
Ugyanaz a téma miss Wilbyvel, ugyanezen a kanapén (a második négyes alatt) és mlle Claire de Canrobert-rel a cotillon előtt - ez utóbbival cotillon.
A nagyvilágot csak az asszony érti meg igazán, a félszínt meglátni csak finomult individuum képes.