1894. júl. 3.
Kedves Komámasszony!
Holnap egyenesen Bécsbe megyek az orvosokkal konzultálni, bajom annyira rosszra fordult, hogy az itteni orvos a legtökéletesebb nyugalmat rendelte el, mert különben - azt mondja - az ősz nagy káromra lehet. Ha még az idei őszvéget kihúzom legalább lehető kondícióban, akkor talán még India is összeszedhet. De mondom csak talán, sok reményem nincs hozzá.
Milyen jól van az berendezve, hogy az ember így lassan-lassan szokik el, s veszti el kedvét az élettől.
Nem tudom, a bécsi orvosok hová küldenek, akárhová legyen is, nehéz szívvel megyek, bár betegnek lennem másutt tán könnyebb.
Az Isten áldja Árpáddal együtt. Kezeit csókolja
Zsiga
