Szenttornya
1893. júl. 19-én.
Édes Barátom!
Nem akartam boldogságtokat levelemmel zavarni. Azt hiszem, aki megtalálta azt, amit mi mind prózában és versben, gyalog és lóháton keresünk - azt jobb nyugodni hagyni, hogy élvezze zavartalanul az álmot.
Csak azt sajnálom még ma is, hogy esküvőtökön ott nem lehettem. És még jobban, hogy már az idén aligha is jutok Erdélybe. Pedig úgy szeretnélek látni! De úgy meg vagyok kötve, a szó szoros értelmében, nem tudok a vendégeimtől szabadulni. Van pedig olyan percem, midőn[1005] mennék, mennék, csak ne lennék ide kötve a vendégszeretet aranyszálaival. Tán tudod, hogy én itt egy kis színtársulatot is szerveztem a mi ide való parasztjainkból. És nagy kedvvel csinálják, s mily jól. Csak látnád a kis Molnárnét meg Kulcsár Pál kasznárunkat. Túltesznek nem egy pesti nemzeti színházi kókleren. Te Mihály, írj nekik valami egyfelvonásos szerelmi jelenetet. Ehhez neked nagyon kell értened, így könnyen megírod, minket meg nagyon megörvendeztetnél vele. Egy nyugodt, harmonikus és jó alakkal (mint te vagy), egy szenvedélyes lány, egy tréfás menyecske alakkal. Írd meg, s jere el előadására. Egy kis színházat is csináltattam nekik (egy üvegházból), s nagy az öröm - s nagy a mulatság. Csudálatos is ez a magyar nép; aratás közben ráér, hogy Molière Képzelt betegét elremekelje (mert ezt is játsszuk ám!)
Én azóta szorgalmas voltam, írtam egy regényt, mely aug. közepén az Egyetértésben jő, s ebből darabot Jászai 
számára. Ha ugyan be tudjuk a Nemzetibe hozni, mert ott tudvalevőleg, nem volna népszínműve [...][1006] játszani.
Szeptember végével Párizsba megyek, onnan meg ismét az unalmas Rivierára. Milyen színtelen, egyhangú lesz India után. De hát mit tegyek? Anyám csak nincs még jól, így messzire csak nem mehetek.
És teneked, komám, mi a terved? Nem jössz a környékünkre se. Tudom, Ókécskére csak átmész a nyár folyamán, akkor ne kerülj el - te öreg költő komám az Úrban. Czóbelék jártak itt nálam a nyáron. Minka sokat beszélt rólad, szeretne már ismerni. Tán csak meglesz egyszer még a találkozás, valaha... valahol.
Az Isten megáldjon édes szeretett barátom
Írjál - verset és prózát
komádnak
Zsigának
Feleségednek add át, Komám, kézcsókomat - előlegül a Komaságra!
