Szenttonya
1892. aug. 5.
Kedves Barátnőm!
Elég izgatott napjaim voltak, mama már hála Istennek tökéletesen helyreállt, s a szegény offrand is nagy beteg volt. Bronchitist kapott, ami az ő erős konstitúciójával nem éppen gyerekjáték. Tegnap igen rosszul volt, nagy láz s fájdalmak. Ma már hála a foszfor és az [...][1]-nak sokkal jobban, s azt hiszem, veszélyen kívül. Feleségünknek „turáni nyugalma” azonban kissé megbosszantott, s szinte én is „sematikus” módon kezdtem betegemet ápolni.
Vendégeim, azt hiszem, vasárnap vagy hétfőn jönnek, legalább Szamossyt és Korbayékat úgy hiszem, Tocqueville pedig a hét végével. Én most Jean Lahor Histoire de la littérature Hindue-jét olvasom. Kissé dilettáns ízű könyv. Nem elégít ki.
Képzelje, Dagnan Boswerel, ki híres bretagne-i képének gyönyörű dedikált reprodukcióját küldte meg nékem az én nagy örömömre. Nemsokára olyan [...][2]-szerű Bildesgaleriem lesz, mint Dumas-nak!
Maga az én látogatásomról beszél - és a maguk tervezett jövetele - e hó végével? Ebből nem lesz semmi? Nagyon jól eltöltenénk itt pár napot, kivált Istvánék körülvezetésével. Misi báróné megtérítve végleg a societé théosophique [...][3]-nak!
Hátha még Medi is lejönne magukkal, az volna csak dicső!
És Büttner mit fest most, adja kérem át neki az én speciális üdvözletemet, valamint mindenkinek Nehrén, a bábuknak meg néhány új fúriát a
Zsiga bácsitól
És a „Mava”? hol késik!!
[1] olvashatatlan szó
[2] három olvashatatlan szó
[3] két olvashatatlan szó
