Pallanza
1894. szept. 25.
Kedves Barátnőm!
Épp e percben olvasom, s igazán elhomályosult előttem a világ, úgy elirtóztam, a Salamon Ella borzasztó, borzasztó esetén. De hát vannak ilyen őrültek a világon, egy ilyen apa, ki ilyeneknek dobja oda leányát, kin látszik, hogy hetek, hónapok óta pusztítja a hipnózis ereje. Igazán erős bolondság kell hozzá!
Nem, még most is hideg szalad át a hátamon, ha az esetre gondolok.
De - chemin de croix-mról. A legnagyobb gyengeség, ez állapotban Párizstól el, a kupéba felmászva kicsibe múlt, hogy el nem ájultam. Egész nap meleg, ez kissé helyrepallérozott, de Baselba ködtől sűrű, nehéz, fagyos atmoszférába érkezek. Ott egy napig. Du. körülkocsiztam a város vidékét, gyönyörű, elragadó, csillogó-villogó zöld tájkép. Itt-ott messze szénagyűjtő lányok, arra egy hosszú gyümölcsfa, alatta egy nehéz svejci ember kaszáját feni, itt egy a naptól csillogó erdőrészlet, minden levélen fény, s minden levél rezeg. Szép, szép a zöld is, csak a szín intenzitásának, a fény intenzitásának is meg kell felelnie. Ekkor magasztos a zöld szimfónia.
Nos, Baselből Milánóba, ott egy napig, onnan ide. A tájon abszolúte semmi déli vegetáció, még ciprus vagy olajfának sincs nyoma. Csak ez a kis Pallanza, ez olyan délibábféle valami, s mert levegője iszonyú relaxing. Én folyton alszom nappal, persze éjjel már kevésbé. Most Goethét (prózáját és Eckermann-nal való párbeszédeit olvasom) meg Balzacot. Csak az objektívokat bírom most el. Goethe különben gyermekéveim ideálja s nagy poétája volt.
Állapotommal nem untatom, csakhogy egy cseppet sem vagyok jobban, sőt bizonnyal gyengébben, mert járni alig tudok.
Szívből üdvözli igaz öreg barátja
Justh
Címem: Hotel Eden Pallanza Lago Maggiore
