Párizs
1893. okt. 5.
Hôtel Burgundy
8, rue Duphot, 8.
Kedves Barátnőm!
Pár nap óta Párizsban vagyok - de - - de úgy érzem változtam nagyon. De n’est plus la même chose. Tudja az Isten, mi az, de olyan honvágyat érzek innen, mint még sohasem. Factice-nak, hiábavalónak tartom a társaság életmódját, programjait, mindent. Furcsa - - mi lesz ennek a vége? Eddig még csak kevés embert láttam, és máris élvezője vagyok. Hogy lesz majd később?
Louise Readnál voltam.
Én Istenem, milyen szalmacséplés. Mintha mindegyik leckéjét mondaná el, s ezért jutalmat várna tanítónőjétől. Még a legrokonszenvesebb valami volt, mit láttam Bunny fiatal maitresse-ével, ki lévén gyönyörű fiatal lány, koplal Bunny-vel - mert szerelmes belé. Ezeknél legalább az élet lehe ütött meg.
Alig várom már, hogy hazajussak. De mikor lesz? Pál úr, ki elkísért, el van Párizstól ragadtatva, s kézcsókját küldi komaasszonyának. Igen furcsa naplót vezet.
Egy fiatal írótársunk is van, Malonyay Dezső, ki el van eszméinktől ragadtatva, s ebben a zamatban akar leveleket írni a Naplónak.
Túlságosan sok itt a póz - igen távol állanak az igazságtól.
Hát maguk ott a szép Mármarosban, hogy töltötték idejüket? István barátunk, ti. Forgách István miért neheztel rám, hogy oly rég nem írt nekem? Du reste mit bánom én? Bizonyos fokú indifferentizmus és kíváncsiatlanság árasztotta el bensőmet. Csak befelé látok.
Mikor jelenik meg kötete?
Hogy van a grófné és Emi? Alig várom már az időt, midőn berukkolhatok magukhoz Anarcsra. Jó lesz, szép lesz.
Istvánnak ma írok Nagy Eörre.
Ma Batthyány Bélával reggelizek -, először látom Géza halála óta. Márciust Fiuméban töltöm, Batthyány Ilonának örülök, ezután a sok factice üres asszonynép után.
Kis színházamnak is örülök - múltkor a Français-ben voltam. Jó Isten, mennyi konvenció. A fösvényt láttam, Cocquelin cadet-val. Brr.
Az Isten megáldja, tartsa meg barátságában
Justhot
