CZÓBEL MINKÁNAK

Párizs
1891. okt 3.

Kedves Barátnőm -

Mit írjak erről a szörnyű, szörnyű esetről? Alig akarom hinni, még ma is folyton csak szegény Széchényi Lajosra gondolok, még nem szoktam meg, Géza - igen, hogy Géza is meghalt.

Ugyan, hányan maradunk egypár év múlva a mi szegény „fiatal Magyarországunkból?”

Eh, de jobb erről nem is beszélni. Pár napja jöttem le ide. Nehezen - haza, tavasszal könnyen mentem el Párizsból -, de ide? ismét az „idegen” világ nyomasztó érzése vett erőt rajtam. Kezdek irtózni azoktól a pályaudvaroktól, ahol senki nem vár reám! Pedig a Riviera sokkal jobban tetszik, mint hittem volna. Hisz az is élő világ, nem oly factice (az egy Monte Carlót kivéve), mint hittem volna. Menton vidéke, pedig pláne nagyon művészies is - szürke sziklák, fehér talaj, szürke óriási olajfák ad infinitum, itt-ott nehány sötét ciprus - -, s ez így órákig, órákig. Olyan szürke monotónia, mint akárcsak a mi alföldünkön, csak más formában.

Aztán nehány parasztemberrel is összekomáztam már. Tán lesz még olyan helyem is, ahol érdekesen töltöm majd el a - karácsony estéjét.

A szállodában egy Tolsztoj ménage, a férfi egy jóságos, nehézkes medve, az asszony? mélységes mély, sokat tudó asszony, ki még mindig keres, de fog-e találni? Mézesheteiket élik. Félek, hogy a medve a mézzel majd a virágot is felfalja!

Írjon kötetéről - úgy érdekel!

Szívből üdvözli öreg barátja

Justh

Francia kötetem Ollendorfnál jelenik meg, már nyomják. Rendelje meg Jean Berge „Voix nocturne” című kötetét, Lemerre-nél jelenik meg.

ID. SZINNYEI JÓZSEFNEK

Budapest
[1888. okt. 3.]

Nagyságos id. Szinnyei József úrnak Budapesten

Tisztelettel kérném, lenne oly szíves a magyar írók életrajzához készített ívekből címemre küldeni egyet. -

Őszinte tisztelettel

Justh Zsigmond
Budapest Eszterházy utca 13.

EMICH GUSZTÁVNAK

Párizs
1894. szept. 30.

Igaz, még egy szót; én a novellák sorrendjét így képzelem:

Tavaszi ünnep

Falu ajándoka

Nazarénus-apostol

Gazda asszony

Gányó becsület...

Bocsánat rendetlen levelemért, de igen gyenge vagyok: alig tudom fogni a tollat.

Justh Zsigmond

CZÓBEL MINKÁNAK

[Tornyán]
1890. szept. 29.

Édes Kollégám,

Csak pár sort, elutazásom előtt sietve. Holnap, 30-án indulok Pestre, honnan 13-án megyek Velencébe Fesztyvel. Hová megyek télire, még nem bizonyos. Két tervről van szó - - - de erről majd ha bizonyos leszek.

Verseit igen-igen szépen köszönöm, a rövidek nagyon tetszettek, a költői beszély - azt hiszem, nagy haladásról tesz tanúvallomást, bízvást konkurálhat velem. A kisebbeket engedel­mével a Főv.-nak, Arad és Vidéke, - Nemzet és Szalonnak küldöttem be. A két elsőt már közölte is, ide mellékelem a példányokat. Az A. és V. pár meleg sort is írt önről.

Itt a katalógus. A regényeket, amelyeket megjeleztem, tán inkább Charpentier kiadásában rendelje meg.

De mindenről hosszasan Velencéből.

Szívből üdvözli barátja

Justh Zsigmond

Mármarosi levele igen szép és érdekes volt. Elkértem magától? Elolvasta Wohl Stefania hátrahagyott iratait? Ajánlom figyelmébe.

CZÓBEL ISTVÁNNAK

Szenttornya
1890. szept. 26.

Édes Barátom!

Most csak annyit, hogy e hó 30-án este érkezem Bpestre a Központi indóházba, ha ez idő tájt már Pesten vagy, szép volna, ha kijönnél. Én még csak két-három napot töltök ott, s valószínűleg fenn fogok az öreg Jókainál a Svábhegyen lakni. Elsején megyek fel úgy 4 óra tájban. Kérlek, ha levelemet csak későn kapnád, arra kérlek, hogy ide válaszolj, kérlek az ő címökre (Svábhegy, Költő utca Jókai villa) írni.

Nővéred utóbb írt négy vagy öt kisebb költeményét igen szépnek találtam - úgy, hogy engedelmével, illetve anélkül elküldöttem a Fővárosi Lapok, Arad és Vidéke, Nemzet és Magyar Szalonnak. A két előbbi laptól már jött felelet, még e hó folyamán közölve lesznek.

Kivált a „Bagoly” és „Délben” tetszettek nekem.

Okt. 4-én Velencébe megyek - onnan Chi lo sa? Én még nem.

Ha útitársat kapok, nagy útra indulok, ha nem, akkor csak Olaszország, Szicília, Málta, Algír, Tunisz, Marokkó, Gibralt, Baleari-szigetek, Malaga, Spanyolország - s Párizsnak vissza az útiterv.

De minderről szóval Pesten - tehát vagy 3-án a Központiban este, vagy 1-én este Jókaiéknál a villában.

Ölel barátod

Zsiga

CZÓBEL MINKÁNAK

Pallanza
1894. szept. 25.

Kedves Barátnőm!

Épp e percben olvasom, s igazán elhomályosult előttem a világ, úgy elirtóztam, a Salamon Ella borzasztó, borzasztó esetén. De hát vannak ilyen őrültek a világon, egy ilyen apa, ki ilyeneknek dobja oda leányát, kin látszik, hogy hetek, hónapok óta pusztítja a hipnózis ereje. Igazán erős bolondság kell hozzá!

Nem, még most is hideg szalad át a hátamon, ha az esetre gondolok.

De - chemin de croix-mról. A legnagyobb gyengeség, ez állapotban Párizstól el, a kupéba felmászva kicsibe múlt, hogy el nem ájultam. Egész nap meleg, ez kissé helyrepallérozott, de Baselba ködtől sűrű, nehéz, fagyos atmoszférába érkezek. Ott egy napig. Du. körülkocsiztam a város vidékét, gyönyörű, elragadó, csillogó-villogó zöld tájkép. Itt-ott messze szénagyűjtő lányok, arra egy hosszú gyümölcsfa, alatta egy nehéz svejci ember kaszáját feni, itt egy a naptól csillogó erdőrészlet, minden levélen fény, s minden levél rezeg. Szép, szép a zöld is, csak a szín intenzitásának, a fény intenzitásának is meg kell felelnie. Ekkor magasztos a zöld szimfónia.

Nos, Baselből Milánóba, ott egy napig, onnan ide. A tájon abszolúte semmi déli vegetáció, még ciprus vagy olajfának sincs nyoma. Csak ez a kis Pallanza, ez olyan délibábféle valami, s mert levegője iszonyú relaxing. Én folyton alszom nappal, persze éjjel már kevésbé. Most Goethét (prózáját és Eckermann-nal való párbeszédeit olvasom) meg Balzacot. Csak az objektívokat bírom most el. Goethe különben gyermekéveim ideálja s nagy poétája volt.

Állapotommal nem untatom, csakhogy egy cseppet sem vagyok jobban, sőt bizonnyal gyengébben, mert járni alig tudok.

Szívből üdvözli igaz öreg barátja

Justh

Címem: Hotel Eden Pallanza Lago Maggiore

APÁTHY ISTVÁNNAK

1890. szept. 25.

Édes Pista!

Hol vagy? Nem tudom. Utolsó Nápolyba intézett levelemre nem kaptam választ. Donc - - így találomra, Kolozsvárra írok, és csak annyit, hogy elsején reggel Bpestre érkezem és Jókaiékhoz (Svábhegy) szállok. Pesten 3-4 napot töltök, valószínűleg 4-én az éjjeli vonattal indulok Velence felé.

Hacsak teheted, jere fel - - tán lesz más dolgod is Pesten ebben az időben. Telefonírozz fel Jókaiékhoz, mindenesetre mindennap 4 után ott leszek náluk fenn.

Remélve, hogy végre! egyszer! találkozunk, maradok szerető vén barátod

Zsiga

FESZTY ÁRPÁDNÉNAK

Pallanza
1894. szept. 23.

Kedves Komámasszony!

Csak röviden írok, mert biz ez is nehezemre esik. Ajaccioba nem mehetek, azért nem, mert ott (csakúgy, mint itt) egy lépést laposon tenni nem lehet, így hát fogoly lennék, mint itt. De ez még nem oly nagy baj (hisz járni már úgyis alig-alig tudok), de nékem erre a gyomorphthisisre, melyben úgyis a slejmhányások megölők, inkább száraz, szárító klímára van szükségem, s az ottani nedves meleg.

Különben tudom én jól, hogy nem kell énnekem már semmi. Csak mindig gyengébbnek érzem magamat. Furcsa élet, hallgassa meg, Justh Zsiga élete: reggel hatkor az izzadásból felébredek. Akkor egy slejmhányás. Utána igen fázom, öltözés, de olyan fülzúgással összekötve, hogy azt hiszem, a boszorkányok főzik nekem fejemben a kosztot. ¹/₂ 9-kor elkészülök, reggeli (ez jólesik, s ez meg is marad), reggeli alatt Goethét vagy Balzacot olvasom, csak ezt a két objektívet bírom ki most. 10-kor ki - olyan fülzúgás megint, hogy azt hiszem, rám szakad a nagy égbolt. Leülök egy fa alá, s nézem a tavat, mert járni itt nem lehet, olyan hepehupás. 12-kor reggeli (kevés étvággyal elköltve, s nem sok sikerrel konzerválva), du. 1-2 alszom egy székben, ez a legnyugodtabb alvásom. Ekkor nem köhögök, és nem is hányok. 2-4 a fa alatt. 4-kor fel, akkor olvasom Balzacot vagy Goethét. István szógám meg kerekre nyílt szemmel lesi, élek-e még. 6-kor ebéd - mint reggeli. Aztán 7-9 bámulok a gyertya fényébe, s eszembe jut sok-sok minden, István meg kerek szemmel néz, néz, eszembe juttatva a végtelenséget nagy ostoba szemével, amelybe ekkor mégiscsak ez van kifejezve. 9-kor lefekszem. S itt jó Dante pokla, 9-10 alszom, 10 felébredek egy iszonyú görcsköhögéssel, amely folytonos slejmköpés és hányással jár, ez tart 1-ig. Ekkor már 39° a láz, ekkor köhögés szűnik, de láz nő 2 óráig, amikor 39,6 lesz, ekkor izzadás töri meg a lázt, s ezzel elalszom - 6-ig. Más idők, más emberek, csak már vége volna! És ilyen állapotban olyan nagy utakat tenni. Nem hiszi, milyen kín nekem most az utazás.

Írjon Árpád terveiről, nékem még néha juttassanak a boldogságukból.

Kezeit csókolja hűséges barátja

Zsiga

Adresse: Hotel Eden Pallanza Lago Maggiore.

Részlet az eredeti levélből

CZÓBEL MINKÁNAK

Szenttornya
1891. szept. 23.

Kedves Kollégám!

Ma csak annyit, hogy elmenőfélben vagyok. Még Fesztyéknél sem séjournírozhatok. Ügyeim úgy alakultak, hogy Pesten csak 24 órát töltök. Onnan Pozsonyba Korbayné Ravasz Ilonát (kit már 10 éve, hogy nem láttam) meglátogatni, 28-án pedig per Orient expressz egyenesen Párizsba. Berge-zsel kell találkoznom, ki ott csak pár napot tölt, pedig a francia kiadás korrektúráit ő fogja csinálni.

Október első felében még megkapja kötetemet, „A puszta könyvét”, amely három novella híján ugyanaz, mint a francia.

Maga, Szabolcska és én egy időben fogunk megjelenni az őszön. Szegény, „jó akaratú” kritikusaink nagy örömére. Három „die nicht »unsere« Leute sind?”

Erre kizárólagosan a maga nótáit dalolják. Íme, egy új „szerzemény”, amely igen populáris lett a vidéken.

Istvánt szívből üdvözlöm!

Címem Párizsban: Hotel Burgundy Rue Duphot.

Sok szerencsét a kötethez!

Igaz barátsággal

Justh

CZÓBEL MINKÁNAK

Szenttornya
1893. szept. 22.

Kedves Barátnőm!

Csak pár szót búcsúzóban. Valahogy összeszedtem magamat, úgyhogy már egy hete, hogy nem köptem vért. Vasárnap este indulok - egyenesen Párizsba.

A maga fordításainak egy részét átnéztem, de azt hiszem, így nem lehet kiadni. Jó, jó a fordítás - de nem az mégse, minek maga írta. Jövő nyáron majd elcitáljuk Vautier-t valahová, s akkor átnézzük s átdolgozzuk az egészet. Hisz ami késik, nem múlik!

Gányó Julcsa darabomat Jászai nem játssza, mert nem neki való. Jól tanácsolja, adjam a Népszínházba. Hogyne, éppen. Így hát csak a szenttornyai népszínháznak fog maradni.

Ennek utolsó előadása vasárnap volt, a nézők között voltak a Cantacuzene-ek, Szamossy, Stein, ez utóbbi három napot töltött itt. Előadtuk a Makrancos hölgyet, a Képzelt beteget s a maga Délibábját. Ez utóbbit Rétes Marival. Jóska kitűnő benne.

És István könyve? megjelenik az ősszel? Írjon, kérem, Párizsba e címre:

par les soins de madame Read
2 Blv. St. Germain Paris

Szívből üdvözli igaz barátja

Justh