Budapest
1886. okt. 28.
Tisztelt Barátom!
Itt küldöm gyűjtőívét, sajnos, nem gyűjthettem többet - holnap utazom Hollandiába, Londonba, s onnan majd a jövő hó derekán Párizsba.
Egy előfizető (Zsiday tornyai plébános) nem adta át a könyv árát, kérem vagy kitörülni a nevét, vagy utánvéttel megküldeni neki a művét.
Üdvözli - a legközelebbi írásbeli viszontlátásig
Justh Zsigmond
Szenttornya
1892. okt. 26.
Kedves Barátnőm!
Köszönöm a könyveket. Viszonzásul e napokban elküldöm a Káprázatok és Művész szerelem 10-10 példányát, ossza ki nyíregyházi vidéki ismerősei között (juttasson így Józsának is belőle egyet.) Én, képzelje, majd egész októberben beteg voltam. Az utóbb erős torokgyulladást kaptam 39°-os lázakkal, amely annyira lehúzott, hogy még ma is csak úgy vegetálok, se étvágyam, se erőm, se kedvem semmihez. Pedig már nov. 3-a kerülget!
Innen szombat reggel indulok, Pesten meg se állva, vasárnapot, hétfőt Fiuméban Batthyány Lajoséknál töltöm. Kedd, szerda Trieszt - - poi avanti!
Az ágyban igen szorgalmas voltam, két novellát s egy rajzot írtam meg holmi alkalmi almanachok s karácsonyi számok részére. Egy mulattatni fogja (egy gazda s egy gányó gyermekről) -, egy tán érdekelni -, ez utóbbi már olyan Krafft-Ebinges stimmungú. Kötetéről már pár megütődött hangot hallottam. Csudálkozom Magán, hogy annyi talentum mellett se adja magát végleg a zsurnalizmusra. Mily érdekes volna magától egy aktuális vers à la Kozma Bandi, vagy más ilyenféle [...] stílusában.
Most egy kérés - s anélkül, hogy megkéstem volna -, már úgy is intézkedtem, mintha elfogadta volna kérésemet. Lesz oly szíves „A pénz legendájának” második korrektúráját megcsinálni - kivéve belőle az oly gyakori magyartalanságokat is? November első felében megkapja a kéziratot is. Kérem, tegye meg. Lássa, ezt csak magára bízhatom.
Ugye megteszi? A könyv január végével jelenik meg, mert január elején előbb az Egyetértés hasábjain lát napvilágot.
Előre köszönet, ezer köszönet. Tán érdekelni fogja az elöljáróban küldött pár sor Istvánhoz. Hiába, már-már Czóbel-Justh-Czóbel iskolát s „céget” (ez modernebb szó Pesten) emlegetnek odafenn.
Egy amerikai volt itt nálam, egy kicsit a florencei amerikai típusa, sem elég hátgerinc, sem elég akció. Mamával patience-olt egész nap, míg feküdtem. Szegény mama különben esténkint igen szenved. Rohamai igazán irtózatosak.
Justh Zsigmond édesanyja, Pákozdy Matild
Egész színház volt a házunk. Tartok, hogy ez az utolsó októberem volt a pátriában. Hiába csak, október ősz - s én még nem vagyok egészséges ember. Tán nem is leszek soha.
Pár sort írok még magának hajóra szállás előtt.
Addig is szívből üdvözli régi barátja
Justh
Ugye, nem haragszik a korrektúráért?
Tajna
1889. okt. 25.
Igen tisztelt Nagysád!
Csak pár szót. Pár nap óta kissé gyöngébben éreztem magamat, azért nem írtam hamarább. Most is csak (engedelmével röviden) azt jelentem, hogy hogyha semmi se jő közbe, ötödikén este bemegyünk Pestre Révayval. Ha közbejönne valami, sürgönyözök. Így nagyon reménylem, hogy még találkozhatunk! Ugye feljönnek? Úgy szeretném! Kiss Józseffel is rendeznénk egy találkát, ha úgy akarja.
Kérném Istvánnak megmondani, hogy hacsak lehet, hozzon pár ívet magával készülő munkájából. Valamint kérném az ön utolsó opusának megküldését, spedig ha még lehetséges, ide, hogy aztán a többivel együtt megküldhessem Kissnek. Pár nap óta itt van egyik legrégibb barátom, Batthyány Géza,
Justh Zsigmond és Batthyány Géza
szombaton pedig Aggházyt várjuk, kinek majd szólok!
Justh Zsigmond Aggházy Károllyal
Tehát reménylem, nyolc-tíz nap múlva bizton látja hűséges olvasója
Justh
Párizs
1891. okt. 24.
Hôtel Burgundy
8, rue Duphot, 8.
Édes Gyulám!
Bocsásd meg, hogy eddig még nem írtam, de hát igazán borzasztó módon vagyok itt elfoglalva: rövid az időm és igen sok mindent kell elvégeznem. Pesten is csak pár órát töltöttem - - ez a mentségem.
Azóta tán már könyvemet is megkaptad, ugyanaz + 4 novella jelenik meg itt majd Párizsban is dec. végén. A francia írók, kiknek eddig megmutattam, szerették. Azt mondják, épp a legjobb pillanatban jelenik meg, miután e percben már minden antirealisztikus, s az egyszerűt keresné, már tudniillik, ha önmagában s az önmagát körülvevő világban megtalálhatná.
Téli terveim? még semmi bizonyosat nem tudok. Széles a világ! s nyitva áll előttem. De azért mégis, azt hiszem, csak Cannes-ba fogok kilyukadni (ha ugyan nem maradok egész télen itt), már a korrektúrák miatt sem igen merek ilyen messze menni.
Pár napja Szabolcska itt van.
És te hogy vagy az egészségeddel? Írsz sokat? És hová? Szeretnék már tőled valamit olvasni, ha megjelent, küldd meg.
És írjál minél előbb igaz barátodnak
Justh Zsigának
Rakovszky Anti üdvözöltet
Párizs
1893. okt. 22.
Hôtel Burgundy
8, rue Duphot, 8.
Kedves Barátnőm!
Hogy oly igen rég nem írtam, annak oka az, hogy két hétig tüdőgyulladásban feküdtem. Most már, hála az Úrnak, túl vagyok minden bajon, csak nagyfokú gyengeség maradt vissza. A baj azáltal támadt, hogy egy vérhányást túl erős dózis hamannilissal hirtelen megszüntettem. A nagy homeopatha, ki gyógyított, egészen aláírja observatiomat, ő is azt mondja, nem tüdőmben fekszik a baj, de rossz vérkeringésemben. Így hát minden emóciótól, lelkirázkódtatástól stb. óvakodnom kell. Ez jó tanács! csak - - - - - ?
Kulcsár és Melchior de Polignac ápoltak, ez utóbbi feljött faluról. Úgy dédelgettek, mint egy kisbabát.
Eddig alig láttam még valakit Párizsban, s aligha is fogok, mert már csütörtökön megyek innen, s addig épp csak a déli órákban járok ki a napra. De nem bánom. Higgye el, még az ún. intellektuális világ is untat. Hiába, csak szalmacséplés az egész. Ha az ember nem éli azt, amit ír, akkor ne is írjon. S az olyan írás, amely csak az, és semmi egyéb háttere nincs, niente - - füst.
Betegségem alatt az új francia termékeket mind elolvastam, mily koldustarisznya ez a mai francia irodalom. Dr. Pascal - az a 60 éves ember, ki 25 éves gyámleányát, kit szeret, elcsábítja, meg Lemaître papendekli királyai, pfuj -, hát ez a két legjobb. Még Loti Matelot-ja tetszett legjobban szubjektív okból.
Az Isten áldja
Justh
Párizs
1893. okt. 20
Kedves Kom’asszony!
Hál’ az Úrnak, már majdnem tökéletesen helyreállítva! Egész ősszel már oly rosszul éreztem magam, hogy Pesten ezért nem álltam meg. Már augusztus vége óta kerülgetett ez a baj. Alighogy ide értem, kitört. Íme, ha a vérhányást megállítják: mi ér akkor?
Az orvos kigyógyított, egy nagy homeopatha tökéletesen igazat adott nékem minden obszervációmban. A baj nem a tüdőben, de a vérkeringés és az idegekben van. Csak a tüdő, és így hála Istennek itt szokott jelentkezni. Különben tán a fejben volna, s akkor úgy járhatnék, mint Vályi. Ebből meg nem kérek. Kulcsár Pál van velem, az és egy francia barátom, egy Polignac ápoltak nagy önfeláldozással. Jövő csütörtökön indulok per Arles és Marseille (e helyeken egy-egy napot töltve) Cannes-ba. Ott 11/2 hónapig. Mikor aztán a cannes-i nagyvilág megjött, én - megyek tovább. Iszonyúan untatnak az idegenek.
Ignotus kitűnő finomsággal megmondta róla azt, amit tudni kell, hogy moment fotografikus apparátussal lehet novellákat írni, de nem lehet regényeket. Egy mozdulatot egy élettelen kép is visszaad, de aki életet akar visszaadni, annak magának is élni kell.
A tragikum Herczegnél az, hogy maga is elhitte róla azt, amit magáról a Mutamur diadalmas idejében íratott - így hát most ez nagyon meglepheti. Itt egy igen kedves, okos, s nagyon meleg novellista van: Malonyay Dezső, magának nagyon fog tetszeni. Ettől sokat várok.
Gányó Julcsa két hét múlva jelenik meg, nincs magának ajánlva, nehogy Jászai azt higgye, nagyon megbosszankodtam butaságán. (Pas un autre seul qui puisse désigner la chose.) Jövő regényem (Fuimus után), melybe mai életfilozófiámat beleteszem, a magáé lesz. Még jobb, hogy azt ajánlom magának, mert közelebb magához, mint Julcsa. Az idén nyáron sokat leszünk együtt, én a Svábhegyen, maguk nálam.
Lázas álmaim alatt oly sokat voltam a kék szalonban - - most meg a Svábhegy, a kedves, a páratlan kedves Svábhegy jár mindig az eszembe. Tudja-e, hogy Szenttornya után még tán a maguk kis tusculumát szeretem legjobban ezen a nagy, ijesztően nagy földtekén. A kis Ignotust csalják magukhoz, igen érdekes fiú. Bródynak sok szépet, szeretnék tőle olvasni már egyszer valamit, ha jelenik meg új kötete, küldje el. Oly kevés a jó könyv - az idei francia termés brr. Ez a 60 éves doktor Pascal, ki a 25 éves gyámleányát elcsábítja, ez az ostoba Lemaître a papendekli királyaival, amelyeknek d’après nature maszkot függesztett nyakára, ez az émelygős Bourget - - csak egy könyvet tudtam elolvasni, és képzelje ez Loti Matelot-ja. Olvassa végig, s a végén gondoljon énreám. Érzik, hogy Loti sokat, sokat utazott, s tudja, mi a távolság.
Ma itt Mac Mahont temetik, tegnap az oroszokat ünnepelték - -, nékem ma a párizsiak iszonyú nevetségesek. Minthogy eszeveszett gyerekek - kik épp annyira csüggenek az édes süteményen s a tarka csörgőkön, mint a legújabb tündérmesén.
Jó volna mindenről úgy Isten igazában kibeszélnem magam - - Majd tavasszal. Addig csak lesz valahogy.
Kezeit csókolja vén komája
Justh
Árpádnak gratuláljon nevemben. Érzem, hogy szép lesz a mű, úgy örülök, hogy Zala nyerte el az Andrássy szobrot.
Tajna
1889. okt. 19.
Igen tisztelt Kolléga!
Hát bizony nem jöhetek mostanában, bárhogy is vágyakoznék ezután a modern ígéretföldje után: a Nyírség csak jövőre marad.
Még egészségem nem engedné ezt a fárasztóbb utat, Simi még úgy se hagyna innen elmennem (ki nagyon köszöni a meghívást, s a jövő nyárra teszi el a meghívó levelet!). Barátomnak bárányhimlője volt, ezért is nem írtam elébb, csak tegnapelőtt fürdött meg. Pestre 4-én este érkezem, és el úgy 16-18 között megyek. Legjobb lenne, ha a kiállítás megnyitása előtt pár nappal jönnének! Meglátja, jól eltöltjük ezt az időt, már Fesztyéknek is bejelentettem látogatását, hiszen így István társaságában bárhová elmehetünk!
Feszty Árpád, Jókai Róza és Jókai Mór
Nagyon kár, hogy az „öreg kutya” nem állítja ki az idén arcképemet, pedig az egész festővilág nagy érdeklődéssel várta az „egyik” képét a „másiktól”.
Útitervem már elkészült: Brindisi, Corfu, Piraeus- (Athén) nak Egyiptom, 4 hónap Kairó és vidéke, egy pedig a Níluson, beleszámítva Karnakot, Luxort, Thébát. Vissza pedig (ha igaz) Port Said, Jaffa, Beirut, Rhodus, Mytilene, Dardanellák, Szmirnának: Konstantinápoly s így Szófia, Belgrád - Pest. Eleinte Görögországot is az idénre akartam, de az, azt hiszem, sok lett volna, és kár lenne Egyiptomból csak egy napot is lecsípni. És most - pour la bonne bouche - képeiről. Az egyik kitűnő - abban a ruhában, amelyben Mindszenten volt, a másik kevésbé, csak a szemkifejezés, az öné.
Köszönet - hálás köszönet!
És most egy instanciával állok elő: megengedi-e, hogy költeményeit Kiss Józsefnek megmutassam? Ez, mint verselő, a legjobb a magyar poéták között, s azt hiszem, e szempontból senki sem tanácsolhat önnek joggal, csakis ő. Tudom, hogy neki is nagyon tetszeni fognak dolgai, midőn Pesten átutaztam, kijött a vasútra, akkor igen sokat beszéltem önről neki. Kíváncsian várja az új „eposzköltő”-t. Megengedi? Jókaihoz majd személyesen - Pesten visszük! Nótáját itt minden banda játssza már, s mind el van ragadtatva, Révay Simi kedvenc pièce-e. De fogy a papír, s tudom, türelme is!
Bocsánatát, elnézését, jóakaratát kéri
Justh
Szenttornya
1892. okt. 17.
Édes Gyulám!
Ámbár nem érdemled, hogy levelemmel felkeresselek - - stb., stb. De igazán, hogy lehet valaki olyan lusta? Már két hónapja semmi hír rólad, megígért látogatásod is elmarad.
Hanem azért a novellák tetszettek A Hétben, amely dacára allűrjeinek - mély, et autrement bien fait, mint a „herczegiádák”. Csak kár, hogy elébb nem közölted, még valami szamár azt mondhatja majd, hogy nachempfunden. Pedig ugye ez már tavaly megvolt?
Igen briliáns s amellett benne a huszár filozófiája is - meg a negyvenéves asszony lágy, gömbölyded „simulékonysága”, ki megtesz mindent, mert már úgyse teheti soká.
Nem jöhetnél le még pld. péntekre? Úgy szeretnék még veled hosszabban beszélni, mielőtt elutazok. Itt tölthetnéd péntek, szombat s vasárnapot. Nem? És innen 28-án éjjel indulok, s Pesten csak 29-e délelőttöt töltöm. Tehát, ha csak lehet, jere!
Az Imre inasa szerdán reggel 7-kor lesz Hatvani utca 3 szám alatt, kérlek, nézz oda, hogy esetleg éhen ne haljon - ha még Imre ez időre meg nem jött.
Isten áldjon, és jere.
Szívből ölel öreg barátod
Zsiga
Szenttornya
1892. okt. 16.
Igen tisztelt Uram!
Van szerencsém pár külföldi lapot Önnek megküldeni, amely a Livre de la Poustaról beszél - egyik-másikban életrajzi adatok is vannak.
Őszinte tisztelője
Justh Zsigmond
Tajna
1889. okt. 16.
Édes István!
Néked írok elsősorban, néked őszintébben írhatok állapotom felül. Tán nővéredet jobban megijeszteném. Most bizony szó sincs nagyobb útról, mindennap láz, reggel szörnyű elgyengítő izzadás, éjjel rémítő szívdobogások: íme a helyzet. Az idevaló orvos azt mondja, kigyógyít - ideiglenesen - ebből, ami úgy látszik a krónikus bronchiál catarrhus eredménye, de hát azt hiszem, majd csak annyira, hogy tán egy heti pesti lét után tüstént utazzak.
Fő baj nálam a nevroze. Innen minden. Azt hiszem, hasonló bajom van Jules de Goncourt-ral. A legkisebb izgalomra szívdobogást, lázfélét kapok, az pedig görcs-köhögést idéz elő - egypár ilyen roham eredményei voltak a vérhányások is.
Pedig hogy szeretnék hozzátok menni! Hidd el, kedves barátom, hogy igen kevés ember megismerését óhajtottam annyira, mint a tiédet. Már azt ugyis tudod. De majd Pesten, ugye? Mikor juthatok fel, még e percben nem tudom, lehet, hogy 2-án, lehet, később. Utazni úgy 18-20 körül fogok, a kiállítást, mely 15-e körül nyílik meg, megvárom.
De ugye bizonyosan jöttök, igen nagyon szeretnélek még elutazásom előtt látni, majd pár este jól kibeszélnénk magunkat.
Szívből ölel barátod
Justh Zsiga
Révay S.-nek bárányhimlője volt, azért nem írtam előbb, már egészséges, szívből üdvözöltet.
