Furcsa - véletlenül ma ismerkedtem meg Sarah Bernhardt-ral. Azt mondják a Szajna túlsó oldalán (a Faubourg-ban), hogyha a péntek 13-ára esik, nolens volens[1] valami furcsa dolog történik az emberrel. Megtörtént.
S - így történt: Sarah holnapra meghítt reggelire, én természetesen elmentem hozzá pour déposer ma carte.[2] Az hôtel kapuja nyitva. Bemegyek, a porte cochère[3] egyik ajtaján csengetek - az ajtó feltárul - s előttem: az egész Jablonowski család, s rajtok kívül: két vénasszony, vagy öt-hat igen kifestett Porte St. Martin-i színésznő, két nagy kutya, egy pincsi, egy középnagyságú macska meg pár inas. Et tout ça s’agitait, bourdonnait, c’était comme une fourmilière.[4]
A háttérben egy ultra fantasztikus atelierszerű foyer, amelynek leírása később, ha majd hívebben írhatom le.
Bevisznek Sarah-hoz.
Az ebédlőben. Egy óriási asztal tele ételmaradékkal, úgy látszik, ezek mind a reggelitől jöttek. Az asztalfőnél egy gótikus trónszékben Sarah - l’incomparable.[5] Fehér selyem preraffaelisztikus selyem neglizsé, arannyal hímezve. Fején egy aranysál.
Sokkal szebb, érdekesebb és fiatalabb, mint a színpadon. Gyönyörű hosszú szempillák, bársony lágyságú tekintet. Mindene fáradt, souple[6] és stilizált. Un rêve![7]
Egyik oldalán egy öregebb dáma, ki autográfot kér tőle, e mögött egy inas, ki tálcán kávésfindzsát tart. Másik oldalán egy másik öregasszony, qui est en quète[8] az asztalon. Előtte egy csomó újság, egy virágbokréta, egypár levélpapír.
Elle m’accueille avec sa voix d’or.[9] Frázisok, de - à la Sarah Bernhardt. Leülök vele szemben. Minden percben megzavar valaki. Maurice behoz két gyertyatartót, amelyet egy barátja küldött comme cadeau de noce (!)[10]
Sarah s’épanche, elle trouve ça très bien.[11]
Aztán egy színésznő jő tanácsért, majd kiissza a csésze kávét - majd - megírja az autográfot, s ahelyett hogy azt írná, amire „la dame en question” kérte, elle écrit quelque chose apropos de la Hongrie.[12]
S. Quelle tête - ah quelle confusion - ah je n’y suis - ah monsieur voyez vous la Tosca me fatigue d’une manière - - - (még pár sóhaj) (toujours la voix d’or).[13]
Átmegyünk az atelier-be, bemutat géparde-jának. La bonne bête a l’air de dire: va, je connais ta taille, tes os, ne m’étonne pas trop![14]
Búcsú - viszontlátásra holnap.
Kiérve az utcára, bámulva látom, hogy az emberek még mind „kétkézláb” járnak - s a napsugarak csak olyan sárgák, mint azelőtt voltak.
Munkácsyékhoz. Munkácsynénál a hírhedt Lőwenhaupt báróné (Dcsse. Decazes és marquise de Beauvoir anyja és báró Hirsch jó barátnője), kiről madame Adam majdnem mindegyik könyvében mondott valami rosszat.
A szalon M. banalitása untat, bemegyek a mesterhez, ki fest, és „bámulókat” nem ereszt magához. Nála Deckers fiatal német festő, pár igen érdekes rajzot mutat neki.
Innen Cazalisékhez. A japáni szalon tele asszonnyal, míg én ott vagyok, vagy húszan.
Négy óra után madame Readhez, ott Barbey d’Aurevilly és Letournon, a híres darwinista természettudós, ki elmondja, hogy ott volt Gambetta fejének felboncolásánál. Eredmény: c’était le crâne d’un imbécile doué de la faculté de la parole.[15]
D’Aurevilly kifejti, hogy G. életében is csak ez volt a véleménye róla.
Ebéd Pongrácz Ninánál, ott: Niewska grófné nővérével, br. Schindler (a san marinói követ!), madame Calderon s egy francia báróné.
- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -
11 felé ctesse Diane-hoz, kinél igen sokan. Alighogy megérkezem, megmuzsikáltat.
Soiré után igen soká sétálunk Vieuxville-lel, ki elmondja nézeteit. Furcsa egy ilyen francia gentilhomme, bármennyire intelligens is legyen, megtartja előítéleteit, d’après lui „tout ça” (Sully Prudhomme, Wagnet, Ulbach etc. etc.) n’est pas de la société[16], dacára annak, hogy tán e „kis péntekek” intellektuális légköre nélkül élni nem tudna.
Háromig flaneirozunk[17]... haza.
[1] akarva-nemakarva
[2] hogy a névjegyemet otthagyjam
[3] kocsibejáró
[4] És ez a sok ember mind nyüzsgött és zümmögött, olyan volt az egész, mint egy hangyaboly.
[5] akihez fogható nincs több
[6] lágy
[7] Valóságos álom!
[8] keresgél
[9] Aranyhangján fogad engem.
[10] nászajándéknak
[11] Sarah örvendezik, nagyon kedves dolognak találja.
[12] a „szóban forgó” hölgy kérte, Magyarországról ír valamit.
[13] Sarah: Jaj, hol a fejem, egészen zavart vagyok,
látja uram, a Tosca úgy kifáraszt (...)
(és mindezt az aranyhangján).
[14] A derék állat, mintha csak azt mondaná: ismerem a csontjaidat, az egész alakodat, nincs rajtad mit bámulnom!
[15] egy beszélőképességgel bíró gyengeelméjű koponyája volt.
[16] szerinte „ezek” nem tartoznak a jobb körökhöz
[17] sétálgatunk
Foot� Tx���Hךe='mso-footnote-id:ftn9' href="#_ftnref9" name="_ftn9" title="">[9] Nagyon franciák és nagyon mulatságosak, Ange Pitou modern megtestesítői
[10] külső körút
[11] beszélgetve és anélkül hogy tudnánk merre és miért
[12] hölgy
[13] éjfél volt és mi szerelemről beszélgettünk
[14] III. Henrik kegyenceit nevezték így
[15] Kövérkés ember.
[16] táj, környezet
[17] maga csinálta
[18] csecsebecsék
[19] idealista marad
[20] szeretetreméltó bűnök, gyengeségek
[21] romlott, perverz
[22] Szerelmi bűntény
[23] Prudhomme, csak költőben. Édesded dolgokról álmodik, cukros szerelmekről, a nő nála Múzsa (Clichy téri öltözetben)
[24] elájul a gyönyörűségtől, ha egy márkinőt lát, de nem hajlandó őt rangjának megfelelően szólítani.
[25] Nem nagyon kedvelem az ilyenfajtát, annyi biztos!