Áthurcolkodom az Hôtel Foyot-ba, amely a Luxembourg-ral szemben van, e szálloda restaurant-ja a legjobb a Szajna ez oldalán. Ugyanazon a lépcsőn jutok szobámba, amelyen a chambre séparée-kba járnak. A szálloda publikuma igen artisztikus.

Két piciny szobám van a második emeleten a Luxembourg-ra, angol piktoraimnak nagyon tetszik.

Enni velök fogok.

Ez az ebéd élénken emlékeztet Manette Salomon egyes lapjaira.

Egy hosszú, keskeny pièce, a falon átvonult artisták képei, kik vagy gyengéd figyelemből, vagy - adósságból hagyták itt remekeiket. Így az egyik Moreautól is egy arckép.

Egy különben egészen üres szoba, amelynek közepét éppencsak az asztal és egypár szék foglalja el - egyik oldalon egy nagy boltba nyílik, a másikon egy más keskeny couloirba, amelyen keresztül a konyhába jut az ember.

Alakok: két piktorom (Bunny és Elwes). Aztán egy amerikai szobrász: Wuertz, kinek atelier-je a ház földszintjén van. Nevezetessége, hogy egy nyelvet sem tud (ez kozmopolita nevezetesség), kicsiny, zömök ember, folyton manchester ruhába öltözve, beszél angolul és franciául, de mindkét nyelvet német kiejtéssel (szülei német eredetűek voltak), bár németül - nem tud.

A szalonban, az ideiben, három médaillont állított ki.

Mr. Saiss. Egy másik amerikai, ez azonban festő, s igen érdekes alak. Hosszú, göndör haj, amely ráborul fejére, s egész homlokát befödi, nagy, sötétkék szemek, igen nyílt tekintet. Finom, keskeny orr, tág, kerekre nyitott, meg-megrezgő orrlyukak. Kicsiny száj, szőke, Henri IV. bajusz és szakáll. Igen lassan, kimérten beszél, igen komolyan vesz mindent, vagyis inkább csakis arról beszél, amit komolyan vesz. Csupa érzés, meleg művészi kedély. Ennek van jövője - - - nem úgy, mint Georges Grahamnek, ki velem szemben ül. Az előbbi kezdetben tartózkodó, emez majd felfalja az embert. Az előbbit fel kell melegíteni, hogy beszélhessen az embernek, emezt - - jaj, csak el lehetne ojtani.

Graham típusa a felületes tolakodó sznobnak. Mézédes velem, ölelget, el van ragadtatva, hogy ide jövök most ebédelni, s amellett oly hideg, mint egy darab jég. Mindez azért, mert azt reményli, őt is bemutatom egypár helyen, mint Bunnyt és Elwest.

Nagy szamárnak tarthat, hogy „vastagon felkent” bókjaival akar megnyerni magának. Mais passons[1] -

[Üresen maradt] egy francia festő, veres haj és bajusz, horgas orr, hideg és - illetlen. Mint a francia mindig, ha angol modort vesz fel. Az igaz, hogy minálunk sem képzelik el a sans gène-t és sans façon-t[2] gorombáskodás nélkül.

Bennet francia szobrász - - - comme tout le monde.[3]

[Üresen maradt] angol festő - Ruskin protégé-je, kinek pár művét illusztrálta már. Angol típusú - Krisztus-fej.

Ezek a rendes férfilátogatók - a nők: modellek.

Így habituée-k: Victoria, ki szintén a házban lakik, a negyediken. Egyike a ritka női modellek­nek, kik megtartották nőies kedélyüket. Csupa kedély, jókedv - olyan, mint egy víg, egyszerű gyermek.

Bolondozik mindenkivel, nincs megsértve, ha bántják, visszafelel, s nevet tovább.

Aztán meg arcán nem látszik meg qu’elle pose pour l’académie.[4] Finom, keskeny, egyenes orr, két mélykék szem, fekete haj, fekete szemöldök, rózsás arc, ha nevet, gyönyörű fogsor - - - s annyiszor nevet.

Milyen más barátnője: Marie Louise! Kondor fekete haj, homlokán olyanféleképpen feltűrve, mint a fekete pudliknak szokott lenni. Ennek is kék a szeme s fekete a szemöldöke, de milyen irtóztató kifejezésűek szemei. Ezen látszik, hogy a szerelem megutáltatta vele a férfinemet, s most már csak ellenségét, ki pár nap múlva otthagyja, látja párjában.

Csúcsos, előreálló ajkak, majomszerű, előreálló állkapcsok.

Végtelenül canaille.

A harmadik modell, ki bejár: Nini, az egyik Moreau maîtresse-e.

Bonne fille, keveset beszél, félénk, nem tudom, mitől fél - - de szeretem, hogy fél, bár ez veszedelmesebb, mint a másik marakodása.

Voilà l’aspect général.[5]

Igen élénk ebéd, kezdetén művészi disputák - - Bouguereau, Puvis de Chavannes stb., stb., majd a szerelemre megy át a konverzáció, az asszonyok belévegyülnek, a desszertnél nevetés, csókok, lárma à tout casser - majd 8-kor ijedt „ah”-ok, - c’est déjà l’heure![6], s a társaság hirtelen szétoszlik, s mindegyik megy dolgára: legyen az munka vagy szerelem!

Valóban más hangulat, mint az Hôtel du Palais angol eleganciájú és vasúti kupé illatú table d’hôte-ja, amelynek banalitása annyi hónapon át ölt.

Este Alastairral és Bunnyvel Caldwell amerikai festő új atelier-jének crémaillère-jén.[7] Ez a fête lehetett volna igen mulatságos is, ha mondének helyett modelleket hívott volna meg.

Így se hús, se hal nem volt. A koncert alatt egypár japáni lampion meggyullad - mily érdekes lett volna, ha lángot vet az atelier - quelque chose que je n’ai pas vu encore.[8]