[Tornya]
1891. aug. 27.
Édes Mihályom!
Legelőször is köszönet leveledért. A könyv érdekében írtam már Csáky grófnénak, ki az irodalmi bizottság elnöke (én vagyok az előadója, de hát már az idén megint egy gyűlésen se lehetek jelen).
A grófné tán megteszi, már azért is, mert az utóbbi időkben megint összekaptunk valamiért, s ilyenkor engedékeny szokott lenni. No majd meglátjuk. Mit szólsz a Kulcsár hecchez? Elég mulatságos história. Én megírom Vadnay papának, az beleteszi újságába, megy Jókaiéknak, ők és Fesztyék el vannak ragadtatva, megy Szabolcskának (detto), megy Czóbel Minkának (detissimo), az „Arad és Vidéké”-ben cikket írok, Méray-Horváth magán kívül. És végre - - -
No de hát szegény Kulcsár nem tehet róla. Mi megkértük, írjon muzsikát hozzá, kanyarított folytatást is, mégis mit tudhat ő az „írójogról”, meg arról, hogy a reminiszcenciának meddig szabad menni. Hisz csak a mi „loisir”-ünkre követte el.
No de mindegy. Misu és ez a Czóbel-féle, ez is „hasonló” -, ha nem, akkor Kulcsár mégis költő.
De hát ez mindegy. Ide mellékelve küldök e dolognak eredményeül pár nyomtatványt.
Azért amit a cikkben írtam, csak úgy érzem, ezen a „Kulcsár-eset” nem változtat egy cseppet sem.
Ha szept. 23-24 körül Pestre jövök, gyere fel te is; nagyon szeretnélek az öreg Jókainak bemutatni.
Az Isten megáldjon, öreg Mihály, ha időd engedi, írjál s tartsd meg barátságodban szerető hívedet
Zsigát
