Cannes
1892. jan. 27.
Édes szeretett Komám!
Csak annyit, hogy igen nagy beteg voltam - influenzás - - s ez az oka hosszú, hosszú hallgatásomnak. Ez a komisz divatos francia világ majdcsaknem itt tartott pour de bon. Ha tudnád, hogy hí haza fű, fa, minden (még a tél is), és hogy didergem itt az örök napon.
Sokat írtál azóta? Hogy tetszik a Czóbel Minka új kötete? és hol vagy? Reménylem, a nyarat még Hódmezővásárhelyen töltöd, hová aztán át-átjárnék a szombat estékre. De jó lenne. Istenemre, de jó! Aztán kimegyünk a vásárhelyi szőlőkbe, meg bejárjuk a füzesek világát, a te régi ismerőseidet. Milyen jó lesz kipihentetni szemeimet az örök pálmák után! Károly üdvözöltet; a szegény fiú bevált nagyon, csakhogy katonának kell mennie, és így dicsősége nem tart soká.
Az Isten megáldjon szeretett Komám, tartsd meg barátságodban
Zsigát
Címem: Hotel Montfleury, Cannes.
Ha írsz Vadnayéknak, említsd fel, hogy beteg voltam, ezért nem hallottak rólam oly rég.
