Valamivel villásreggeli előtt Josef Waldner, az osztrák dalénekes jő hozzám, kit Berlin óta nem láttam. Meghívom estére.
Villásreggeli Batthyány Gézáéknál. Ifj. Géza elmondja, hogy új könyvem parisienne-jét a kaszinóban olyan kevesen értik, Hadik Sándor és Andrássy Ducival disputált felette igen soká.
Elmondja, ő hogyan magyarázza a végét - én egészen így akartam írni, s bevallom, csodálkozom, hogy másképp érteni lehessen - t.i. hogy a „pillangó” azért hagyja ott, mert már látja, hogy I. R. szerelemre képtelen.
Este nálam teán: Zichy Géza, Aggházy Gyula, Josef Waldner, Bartók Lajos, Széchenyi Imre, Zay Miklós, Juhász Aladár és Batthyány Géza.
Előbb Juhász játszik magától három valóban igen meglepő darabot, ezek is, mint Juhász legtöbb opusai, mélyek, szubstilisak, csak - kissé zavarosak és (ha lehet ezt a kifejezést egy zenedarabra használni) szétesettek. Waldner vagy öt Lőwe-balladát énekel, aztán Zichy Géza kísérete mellett tőle egy dalt és Aggházytól az egyik „Hoyos”-t.
Géza pedig Doloreséből játszik részleteket, és azt a keringőjét adja elő, amely az orosz cárnak annyira tetszett.
Zichy Géza. Igazán művész csak akkor, ha - énekel, bár hangja nincs. Játéka bámulatos, darabjai - csudálatosak -, csakhát játéka lehetetlen, hogy művészi legyen. Pedig van egypár opusa igen szép, dalai között az, amelyiket Waldner énekelt, nagyon tetszik.
Különben németbe ojtott szláv. (Anyja után, ki Sztáray leány volt.) Lágy, érző ember, erő tökéletes híjával - és egy cseppet sem szubtilis amellett.
Így csak romantikus dolgai lesznek érdekesek. A modern világ és közte átláthatatlan spanyolfal van. Éppen ezért versei gyengék - zenében még inkább elbírja az ember a romantikát.
Este igen sok muzsika, csak hangulat nem elég. Milyen más volt az a bizonyos este - januárban!
Persze kevesen - de homogén elemek voltunk együtt.
No, majd a jövő télen.
