AGGHÁZY KÁROLYNAK

Tajna
1889. aug. 30.

Édes Öregem!

Hát bizony nekem à la Hollandaise kellett a múltkor eltűnnöm, végtelen sajnálatomra.

De hát nem lehetett másképp, a miniszterrel voltam egy kocsin, s az sietett. Nekem ez az egész szepességi pár nap olyan, mint az álom. Milyen lesz az ébredés? Tegnapelőtt éjjel ideérve (8 órai vasútozás és 4 órai kocsizás után) Simi várt a bandával - egy lökés, és ismét belemerültem a tajnai „out of the world”-ba.

Tegnap Odescalchiaknál nagy ünnepélyeken, ma torokfájással ülök az asztal előtt, et je tâche d’évoquer mes printemps loin - comme la Chine ou l’Inde!

Holnap Ugrócra, 3-án ide jő Medi - - 8-án Szenttornyára - - Meine Mut ist hin - aber schon lange hin!

Mondd meg Zichy Gézának, hogy az „Entsagen” második része nem hágy sem aludni, sem ébren lenni. Ça remplit mon existence et ainsi et au moins c’est rempli.

Isten áldjon, írjál az enyémnél okosabb levelet öreg eszeveszett barátodnak

Zsigának

Jenő és Gézának üdv!

CZÓBEL MINKÁNAK

[Tornya]
1891. aug. 27.

Kedves Kollégám!

De hát akkor hol van a Medi? Pestről már több mint egy hete, hogy elpályázott legalább Pestről. Ide is ígérkezett egypár napra, de nem jött. Hát ő csak olyan volt (hála Istennek, mint volt), de hogy is változhatna? Párizsba azonban semmiképp sem lesz tanácsos neki vissza­menni. Ce n’est bien pour lui.

Írjon pár sort Szabolcskának, nagyon meg fog örülni neki, bár azt hiszem, már az őszön aligha mehet valahová Pestet kivéve (szept. végével jelenik meg kötete), mert okt. elején ő is Párizsba készül. De hát ha maguk szept. 23-a körül Istvánékkal szintén feljönnének Pestre, én pár napot Fesztyékkel töltök ott el, fenn a Svábhegyen - mily jó lenne egyszer kibeszélnünk magunkat az Istvánnal is. Aztán a „Vasárnapi Újságot” illetőleg is kovácsolhatnánk tervet quantum satis.

Mit szól a Kulcsár-hecchez? Ide mellékelek két újságot. A „Fővárosi” közölte legelőbb - s végre kisült, hogy az egyik, a Szabolcska-imitáció erősen Petőfi-reminiszcencia. Enfin erről a kománk nem tehet, mit tud egy ilyen jó ember arról, mi a birtokjog, meddig szabad az utánzásban menni, stb. És nem is tett egyebet, mint amire kértük: faragott a Szabolcska rigmusaira folytatást. A maga folytatása is reminiszcencia? én nem tudom, s nem hiszem.

Végre is mindegy. A furcsa csak az, hogy egyikünk sem ismerte ezt a két Petőfi-strófát, se maga, se én, se Jókai, se Szabolcska, se Vadnay, se mások. Azért nem bánom, hogy a cikket, melyet mellékelek, megírtam.

Itt borzasztó vihar dúlt vasárnap, azt a nagy nyárfát is tökéletesen tönkretette - - s azonkívül még vagy tíz nagy fát a kertünkben, nem is szólva a pusztításról, amelyet az alléban véghezvitt.

Én is Singer és Wolfnernél fogok a télen megjelenni. Azt hiszem, az egyetlen lehetséges forma ma már - -

Írjon arról, lehetséges lesz-e a szeptemberi bpesti találkozás, és tartsa meg barátságában

Justhot

SZABOLCSKA MIHÁLYNAK

[Tornya]
1891. aug. 27.

Édes Mihályom!

Legelőször is köszönet leveledért. A könyv érdekében írtam már Csáky grófnénak, ki az irodalmi bizottság elnöke (én vagyok az előadója, de hát már az idén megint egy gyűlésen se lehetek jelen).

A grófné tán megteszi, már azért is, mert az utóbbi időkben megint összekaptunk valamiért, s ilyenkor engedékeny szokott lenni. No majd meglátjuk. Mit szólsz a Kulcsár hecchez? Elég mulatságos história. Én megírom Vadnay papának, az beleteszi újságába, megy Jókaiéknak, ők és Fesztyék el vannak ragadtatva, megy Szabolcskának (detto), megy Czóbel Minkának (detissimo), az „Arad és Vidéké”-ben cikket írok, Méray-Horváth magán kívül. És végre - - -

No de hát szegény Kulcsár nem tehet róla. Mi megkértük, írjon muzsikát hozzá, kanyarított folytatást is, mégis mit tudhat ő az „írójogról”, meg arról, hogy a reminiszcenciának meddig szabad menni. Hisz csak a mi „loisir”-ünkre követte el.

No de mindegy. Misu és ez a Czóbel-féle, ez is „hasonló” -, ha nem, akkor Kulcsár mégis költő.

De hát ez mindegy. Ide mellékelve küldök e dolognak eredményeül pár nyomtatványt.

Azért amit a cikkben írtam, csak úgy érzem, ezen a „Kulcsár-eset” nem változtat egy cseppet sem.

Ha szept. 23-24 körül Pestre jövök, gyere fel te is; nagyon szeretnélek az öreg Jókainak bemutatni.

Az Isten megáldjon, öreg Mihály, ha időd engedi, írjál s tartsd meg barátságodban szerető hívedet

Zsigát

CZÓBEL MINKÁNAK

Szenttornya
1893. aug. 24.

Kedves Barátnőm!

Öt napig gastrikus lázban feküdtem, még most se vagyok briliáns bőrben, így hát utazásra hogy gondolhatnék? Csak úgy lézengek, ki vagyok merülve. Wechs már elment, Ruth Mercier és Zackowska ma mennek, de itt van Aggházy, s holnap jő Szamossy. Lássa - hogy lehetne.

Justh és Aggházy Károly

Ha jobban leszek, hosszabban írok.

Mindnyájoknak sok szépet, igaz barátsággal

Justh

Pedig van ám Nagy Eör után „honvágyam”!

PEKÁR IMRÉNEK

Szenttornya
1891. aug. 22.

Nagyságos Uram,

Igen lekötelezne, ha pár sorban tudósítana Gyula fia állapota felől. Mióta Bpestről elutaztam, semmi hírt sem hallottam felőle.

Őszinte tisztelettel maradtam igaz tisztelője

Justh Zsigmond

RÓZSA MIKLÓSNAK

Szenttornya
1894. aug. 20.

Azt kívánja igen tisztelt kollégám és barátom, hogy írjak verseskötetéhez előszót. Szívesen megteszem, bár meg vagyok győződve arról, hogy az ön szubjektív érzéseihez, amelyeket e könyvben oly kereken s oly igazán adott vissza, úgysem adhatok én egy makulányit sem.

Igen szerencsésen, könyvében nem akart sem egetverő titán, sem borongós Manfréd, sem baudelaire-i realista költő lenni, csak - önmaga. És milyen büszkeségnek, önbizalomnak adja ezzel jelét: „ezek az én érzéseim, így szenvedtem, álmodtam, reméltem, vegyetek annak, ami vagyok.” Ez a legkitűnőbb költői praeceptum, s végtelenül ritka korunkban, amelyben önkénytelenül mindenki valamiféle iskola martaléka lesz.

Adja csak álmait ezentúl is, ez fog legjobban érdekelni minket, s ez igazabb lesz minden verizmusnál.

Látom, hogy könyvéből a tavasz verőfénye verődik vissza, látom, hogy szívében a szerelem és a tavasz eggyé lett, s azt vissza is tudta adni. És mindez azért van így, mert álmodott, s mert hitt álmaiban. Ha egyszer aztán az élet az ember szívéből az álmokat kimossa, akkor hiába dalolnak a pacsirták, hiába van ezer virág a mezőn. A dalra nincs visszhang a szívben, s a virág illata is eliramlott. Csendes, néma lett a szív, csendes néma a világ...

Így hát, kedves költőm, őrizze meg lelke szüzességét, hímporát ezentúl is. Mert az álmok még vigasztalást is adhatnak!

És egyet teszek még hozzá, s erre gondoljon gyakran, s találjon ebben vigaszt azokban a pillanatokban, midőn az „elérhetetlen” kétségbeejti: hogy a legszebb álmaink még mindig azok, amelyeket sohasem valósíthatunk meg.

Justh Zsigmond

CZÓBEL MINKÁNAK

Szenttornya
1891. aug. 19.

Kedves Kollégám!

Tegnap ment el Pekár és Szabolcska tőlem, az előbbi 10 napot töltött itt, az utóbbi 1¹/₂-et.

Szabolcska rendkívül megtetszett nekem, igen egyszerű, rokonszenves, igaz ember. Tele érzéssel, kedéllyel. Igen összebarátkoztunk, egy cseppet sincs a versei nívója alatt. A keresz­telő megvolt, a kisleányt Marinak keresztelték. Én aznap nem voltam jól, így Szabolcska helyettesített, egy felköszöntőben azt mondván, azt kívánja, legyen a kislánynak oly virágos az élete, mint amilyen virágos a „keresztanyjának” a lelke.

Voltunk odaát Tornyán is, Aradon.

Tornyán azonban nagy bajban vannak, szegény sógorném is meg az egyik fia is difteritiszbe estek. A járvány mifelénk is grasszál, a tanító családja is beleesett, tanítóné s egyik gyermeke fekszenek benne, a másik meg is halt!

Úgy félek, hogy Kopogba is bejut a járvány, eddig csak a bánfalvai határon kísért. Medit valószínűleg meglátom vagy tíz nap múlva, felmegyek Pestre - illetőleg Budára a Fesztyekhez pár napra, komissióim vannak, azt kell elvégeznem. Verse igen szép, küldje be a Vasárnapiba, a másikat engedelmével majd az „Arad és Vidékébe” helyezem el.

Múltkor Hunttól kaptam hosszabb levelet, amelyben igen nagyon hí, töltsem a telet ismét Tangerben, dehát ebből persze nem lesz semmi.

Tulajdonképp ijesztő, mily gyorsan lett vége a nyárnak! Már megint menni, mindig menni! elmondhatom Arannyal. Írjon nemsokára, üdvözölje a nehreieket nevemben, s tartsa meg barátságában

Justhot

1891. aug. 20.

Pár igen szép plántát vettem Aradon, többi között olyan laurus fajt, amely kibírja a telet.

Tegnap este Kulcsár kománk, a költő itt járt, hazatértében a maga nótájára csinált folytatást:

Magas égen, jaj de szépen ragyognak a csillagok,
Csendes éj van a faluban, csak az ebek csaholnak,
Lassú szellő szép csendesen ringatja a fa ágát,
Én is csak oly csendes szívvel keresem fel az én rózsám lakását.

Elutazok én a Dunán, jaj de nagyon messzire,
De a habok, de a habok kivetnek a szélire,
Szemközt jő rám egy kis leány, sírva fakad, azt kérdi,
Hol jársz te itt kis angyalom, kit a szívem sehogy se bír feledni.

E percben találom e levelet az íróasztalomon, hogy Pestre mentem, a konfúzus Mihály elfeledte feladni - így hát most elkésve küldöm el!

PALÁGYI LAJOSNAK

Szenttornya
1891. aug. 19.

Igen tisztelt Palágyi úr!

Nagy szolgálatot tenne Stróbl Alajosnak és így indirekte nékem is, ha a Napló hasábjain pár sort tenne közzé annak érdekében, hogy az Arany-szobor főalakja nem bronzból, hanem másodosztályú márványból készülne, amely anyag Berlin és Bécsben fényesen kiállta a fagyokat. (A fagy ti. a márványellenesek rendes objekciója.)

Stróbl úgy kontemplálja a dolgot, hogy azért a két mellékalak bronz maradna, amely kombi­náció sokkal művészibb lenne az első tervnél.

Előre megköszönve szíves fáradságát, maradok őszinte híve

Justh Zsigmond

A kötetet nem kaptam még kézhez, várom! Címem: Tornya, Csanád megye.

CZÓBEL MINKÁNAK

Szenttornya
1891. aug. 18.

Kedves Barátnőm!

Szerencsésen visszatértem a svábhegyi nyaralásból, hol pár igazán kedves napot töltöttem el a Medi, Tigrisék és Aggházy társaságában.

Justh Zsigmond és Aggházy Károly

Majd mindennap volt vendégünk: Pulszky Póli, Zala Gyurka, Hubay s mások vonultak át a horizontunkon.

Zala György                                                                                     Hubay Jenő

Tudja-e, hogy mi a tervünk: a Vasárnapi Újságból egy honnête magyar revue-t csinálni, mint munkatársak: maga, Jókai, Szabolcska, Baksay, úri magam; mint rovatvezető: István bátyja (ha elvállalja), Pekár (irodalom), Batthyány Géza (művészet, képzőm.), mint illusztrátorok: Medi, Újváry, Feszty, Háry stb.

Úgyhogy új évtől kezdve már új formájában jelennék meg, s mint ilyen, kétségen kívül a legjobb eddigi revue-nk lenne.

Én annyira a magamévá tettem az eszmét, hogy már e hónapban A Hét kebeléből is (könnyű szívvel) kilépek!

Tudja már új tervemet? Lemerre felszólított, adjak ki nála egy kötetet (úgy látszik, grâce - a Berge préface-ának), s én belementem a „gseft”-be. 12 dolgot gyűjtök egybe, a kötet címe: Livre de la pousta lesz, vagy Livre des steppes. Tartalma:

Vautier fordítja a kötetet - - körülbelül január elején fog megjelenni.

Milyen szép most itt! Augusztus végétől szept. végéig igazi paradicsom az alföld, nem tudok betelni vele.

A maga és a Szabolcska nótái telítik most az ájert, minden bokorban azt hallani!

István az apostola a nótáknak, Pesten, míg amazok festettek, addig is folyton dúdolnia kellett.

A kománk Kulcsár Pál, tudja, a szocialista (oh boldog ország, hol ilyenek a szocialisták) a Szabolcska verséhez folytatást is írt, éspedig olyat, hogy kivált az első két strófája nincs mögötte a Szabolcskáénak.

De iktatom mind a két verselményt (mellékelve a kótáit is)

Szenttornyai kertek alatt
Rózsabokor, bimbó fakad
Belőle,
A bokorja el is adó,
Csak akadna valami jó
Vevője,

Ha a rózsám arra járna,
Rásírnám a rózsafára,
A fára,
Megmondani úgy se merem,
Hogy kinek az ajkán terem
Az ára.

                                 Szabolcska Mihály

Fényes csillag mondd meg nékem,
Mért nem maradtál odafenn
Az égen,
Mondd meg, mi ok szolgált arra,
Hogy az égről lefutottál
Hajnalra.

Csak az az ok szolgált arra,
Hogy ránéztem a rózsámra,
De sírva.
Sugaramnál szebb a szeme,
Bánatomban futottam le
A földre.

Panaszom az annyi volna,
Nem férne a papirosra,
Egy sorba,
De azért nem panaszkodom,
Hogy elhagyott engemet a
Galambom.

Ágról-ágra száll a madár,
De az ág is meghajlik már
Alatta.
Én is elmék a rózsámhol,
Akármilyen messze is van
Lakása.

                          Kulcsár Pál   
                        huszárőrmester

Méltó a fiú a komaasszonyához, meg a „pót” komájához, Szabolcskához. Ugyan, küldje el néki dedikációval a könyvét, olyan büszke lesz rá.

Medi pár napra valószínűleg ide jő, s úgy megy fel magukhoz. Én különben most többeket várok: így Jászait, s a jövő hó elején Zalát és Hoyost.

A Salonban megjelent „Csabacsüdi impresszió”-ja rendkívül tetszett Pesten!

Mindnyájokat szívből üdvözli vén barátja

Justh

CZÓBEL MINKÁNAK

Szenttornya
1893. aug. 14.

Kedves Barátnőm!

Lehetetlen, lehetetlen most mennem. Ruth Mercier még mindig itt van, 17-én Wechs érkezik, majd Szamossy. Kétségbe vagyok esve, s amellett úgy elfoglalva, hogy azt sem tudom, hol a fejem. Most Vautier is itt van nálam, kivel igen sokat dolgozunk. A maga fordításaiból is jó csomó készen van már. Egynéhány igen sikerült. Nem tudom, augusztus végével hogy leszek, tán akkor. De nem tudom, s már igazán semmit sem reménylek. Szept. 20-án indulok innen Franciaországba, hol előbb valószínűleg Maizercy-t fogom felkeresni. Írjon terveiről. Pár nap múlva, ha kissé kevésbé lesz tele gyömöszölve a fejem, többet írok.

Addig is mindnyájokat szívből üdvözli igaz barátja

Justh