FESZTY ÁRPÁDNÉNAK

Szenttornya
1891. jún. 23.

Kedves Barátnőm!

Bizony, egy hete igen rossz bőrben voltam, folyton köptem a vért. Ma és tegnap szűnt meg csak. Levelének igen-igen megörültem, tudtam én azt, hogy itt a hazai földön is megértjük egymást, sőt még ha lehet, hát még jobban, mint azelőtt. Az öreg [...]^[991] munkálatához hasonlót leírtam én a Közp. almanachja számára is - és körülbelül úgy értelmeztem a dolgot - (persze csak a sorok között), mint ahogy maga mondta.

Igmándinak pedig leírtam a vacsorát, már ti. a nála lévő cikket egészítném ki e jó emlékünkkel. Csak bele tudjam még szorítani, a cikk már azelőtt is kitett vagy 16 oldalt! Sürgessék maguk is, ha látják, márpedig, hogy látják, s gyakran látják, erről bizonyos vagyok.

Az orvos megvizsgált, a vér a bronchiákból jött, s valószínűleg több véredény repedt meg. Rendetlen vérkeringés - íme, legfőbb bajom.

Mama - mert nem jött a vonatja - ámde minek írjam - úgy is tudják, hogy örült látogatásuknak, s hogy igen nagyon fog örülni, ha Árpád még néhány pasziánszra fogja megtanítani.

Tehát augusztus elején, ugye? Tudja-e, hogy legközelebbi vendégem valószínűleg Szabolcska lesz, múltkor igen szép levélben válaszolt soraimra. Meghívtam - -

Pekár is e hét vége felé jő valószínűleg, amint tökéletesen helyreálltam, megírom neki. Különben magukat is felkeresi a Svábhegyen.

Most csak röviden, ha lesz miről (magamon kívül), hosszabban! Árpádot ölelem.

"Komaasszonyomnak" megcsókolom a két kezét

Justh

GRÓF KREITH BÉLÁNAK

1885. jún. 23. Tornya

Tisztelt Gróf Úr!

A "Szemle" utolsó számát köszönöm, nagyon hízelgő reám nézve a szerkesztői megjegyzés!

A jövő hó 10-ére lenne megint kész egy cikk, amelyet a napokban elküldök - még csak le kell írnom.

A múltkor olvastam Reviczkytől egy verset az Ország-Világban, amely rendkívül tetszett nekem, az én szempontom más ugyan az élet megítélésére, én hiszek, ha nem hinnék, valószínűleg úgy kellene látnom a világot, mint őneki - tán a percnek élnék. E vers olyan lendületes, mint aminőt én alig olvastam Petőfit kivéve a magyar irodalomban, egy szó sincs több vagy kevesebb, mint amennyi szükséges arra, hogy az ember érezze azt, amit írója érezett - illetőleg érezne (már ti. én, ha nem hinnék).

Nagyon kíváncsi vagyok most más műveire is, az "Atyai örökség"-et már meghozattam.

Kérem a Szemlét Szenttornya u. p. Orosháza, Békés megye küldeni, én oda innen a jövő hó első napjaiban megyek.

Sokszor üdvözli igaz híve

Justh Zsigmond

PEKÁR GYULÁNAK

Szenttornya
1891. jún. 21.

Édes Uram,

Pár napja megint vért köpök, s vasárnap (múlt vasárnap) éjjel egy tisztességes Blutsturmom is volt, azért kérem, halassza el útját. Ugye nem veszi rossz néven, de hát que faire! Ilyen állapotban alig beszélhetek. Amint jól leszek, írok. Bocsássa meg rövid levelem, de hát ezt sem írhatok ilyen állapotban hosszabbat.

Szívből üdvözli igaz híve

Justh

Írtam egy kis rajzot Fesztyné "rendeletére" Káldy Gizelláról A Hétnek. Apropó, menjen fel egyszer Fesztyékhez a Svábhegyre. Várják!

PEKÁR GYULÁNAK

Szenttornya
1892. jún. 20.

Édes Gyulám, csak annyit, hogy ma éjjel megyek fel Anarcsra Czóbelékhez, ha teheted, jöjj fel.

Az anarcsi Czóbel kúria

Szívből ölel barátod

Zsiga

CZÓBEL MINKÁNAK

Szenttornya
1891. jún. 18.

Kedves Barátnőm,

Hát bizony, még igen távol vagyok a "tökéletes egészségtől", azóta folyton gyengélkedem. Persze az időjárás sem olyan, hogy az összeszedhetne. Ha "valahogy csak lesz, sehogy még nem volt". Verse gyönyörű, minden esetre egyike legszebb dolgainak. De - no de ide mellékelem Szana levelét.

Írtam már a Magyar Hírlapnak, ha ez újság ad verseket, tán ott adjuk ki. Ha nem, visszaküldöm magának, és jó lesz eltenni egy-két ilyen jó dolgot - mint kiadatlan opust, a kötetre. Én ugyan azt hiszem, a Magyar Hírlapék kapni fognak rajta. Én azóta igen szorgalmas voltam, írtam a Némethy könyvéről egy kritikát "A Hét" számára, és

egy cikket a "M. Hírlap"-nak. Azonkívül elvégeztem az "Orchideá"-t (Káldy Gizella históriáját), elkezdtem a Singer és Wolfner almanachja számára egy novellát, regényemen is dolgoztam. Lássa, így vigasztalom meg magamat. A munka erőt ad!

Pekár és Jókai a hó végén jönnek, Elwesről még mindig semmi hír!

Igaz, az Igmándi-féle Szellemi élet-be kiadtam a múltkori vacsorát, az ígérte, hacsak teheti, beleékeli a már megírt cikkbe. Azt hiszem, mulattatni fogja.

Itt minden a régiben - most Miszlay és Imrey János dolgoznak A Hétben, ezekhez járok ki egy-egy negyed órára beszélgetni, hamar, nagyon letör a munka, a faluban azóta sem voltam. Majd ha valamivel jobb bőrben s úgy hangulatban leszek, hosszabban írok - -

Addig is szívből üdvözli öreg kollégája

Justh

CZÓBEL MINKÁNAK

Szenttornya
1892. jún. 14.

Kedves Barátnőm!

Csak annyit, hogy a múlt héten ágyban fekvő beteg voltam. Új regényem, amelyet 4 hét alatt írtam, "A pénz legendája" tette. Éjjel-nappal esett. Ma már kész van, csak le kell írni, s át kell simítani. Ahogy aztán ezzel kész leszek, elkezdek a felvidéki regény bevégzéséhez, hogy a téli könyvpiacon két regénnyel jelenhessek meg. Úgy veszem észre, hogy a regény keretébe jobban elférek, inkább az egyéniségemhez való, mint a novella. Hisz a novellában az ember végre is csak a mulatságot s szórakozást keresi! Így hát - Herczeg Ferencet. Eddig még senki sem volt nálunk. Cantacuzene-ek épp lejöttek volna (Párizsból visszatérőben), midőn nagyanyjuk meghalt. Most csak a temetés után jönnek. Július elején aztán felmegyek előbb a Svábhegyre pár napra, onnan pedig magukhoz. Istvánnak el akarom a regényt olvasni, mielőtt kiadnám a kezem közül.

A napokban a New York-i Criticből jött igen szép bírálat a P. K.-ről, tán még majd otthon is megértik még egyszer!

Tudja-e, hogy dala van itt már a nép száján! Majd meghallja, az "Offrande" milyen jól dalolja őket!

Szívből üdvözli igaz barátja

Justh Zsiga

CZÓBEL MINKÁNAK

1891. jún. 14.

Tisztelt Kollégám!

Bocsássa meg lustaságomat, amely tulajdonképp nem az. De hát ez utolsó hét pakolással etc. volt elfoglalva, elutazás Pestről, megérkezés Tornyára, elutazás Tornyáról, megérkezés ide, holnap innen Pestre. Aztán meg a fényképet akartam levelemhez mellékelni. Ugye bámulatosan sikerült? Csakis egy barátom, ki amellett oly meleg művész, adhatott vissza így: minden hibám és esetleges - - vétkeimmel együtt!

Többi fényképeimnél is jobb - ez a buste.

Tudja-e, hogy nem egy, hanem két angol barátom jő: Alastair Cary Elwes a másik, szintén festő. Ez az a piktor, kit egyszer Sarah Bernhardt Shakespeare-nek keresztelt el - annyira hasonlítván a "brit óriásra". Holnap reggel megyek eléjük Pestre - ha igaz, s ha a sors úgy akarja, a nyáron meglátja őket, ha István megengedi, esetleg Nehrén vagy Tátrafüreden vagy Mindszenten - vagy - itt.

De mindenről jövő levelemben: trop en hâte tíz nap múlva Szenttornya u. p. Orosháza a címem, addiglan csak a levegőben lesz.

Igaz baráti tisztelője

Justh

FESZTY ÁRPÁDNAK

Szenttornya
1889. jún. 14.

Édes Árpád!

Nagyon sajnáltam, hogy elutaztam előtt nem láttalak, dehát az utolsó nap délutánján érkezett egy unokatestvérem, kivel fontos megbeszélnivalóim voltak, ez tartott vissza.

Utolsó előtti nap Jászai megkérdezte tőlem, igaz-e, hogy én tanácsoltam volna néked a házasságot, vagy legalább helyben hagytam volna -, Kaffkától hallotta, s ugyanazt mondta Kaffka Mediről is.

Én így feleltem: tanácsot olyan dolgokban nem adhatok, amelyekben tanácsomat nem kérik, s ebben a casusbanmár azért sem lehettem volna sem az egyik, sem a másik oldalon, miután a dolgok állását nem ismertem, s a helyzet fejlődését nem láttam. Különben is ez olyan intim jellegű dolog, amelyben tanácsot még mi sem adhattunk volna Medivel, pedig azt hiszem, barátodnak ismersz mindkettőnket. Aztán meg, hogy lehetne elképzelni, hogy mi ketten, Medi és én - e kétkedő, bizalmatlan, tapogatózó század piramidális képviselői, ítéljünk valamit és valakit? Mi csak megértünk, ez az egész. Mindenkinek igaza van. Persze, aki a szív szavát követi, annak mégis legeslegigazabbja van. Mármost így ebben a casusban hogy lehetne akár téged, akár Jászait elítélni?

Te szerelmes lettél, viszontszeretnek, s egyesülni akarsz szerelmed tárgyával - igazad van.                                                                                                                                           

Jászai szeretett s szeret még mindig, te elhagytad, s ez fáj neki, fájdalmában tán fel is szisszen - neki is igaza van. Ami a helyzetet illeti, íme, véleményem: te megtaláltad miliődet, beleillesz a választott keretbe, megtaláltad talajodat - s úgy hiszem, boldog léssz. Jászai ma boldogtalannak érzi magát - felejteni fog (mert mindig mindenki felejt, ez már abszolút törvény), s megnyugszik, tán szintén boldog lesz egyszer.

Mi pedig (Medivel) mindezt nézni fogjuk, s szeretni titeket mindnyájatokat, mert ez meg minket tesz, úgy-ahogy, boldoggá. Voilà tout.

Én itt 25 júniusig, aztán Szenttornyán. Ha Velencéből visszajöttök, jertek le hozzám egypár hétre - oly jólesne nékem a boldogságtok, hogy még - - Eh, de ne szólj szám - nem a fejem fáj.

Még csak pár szót. Maradj meg mindig oly jó barátom, mint voltál, ne felejtsél el jóban, rosszban, fordulj hozzám napos és borús időben, bocsásd meg "napfogyatkozásaimat", mert erről nem tehetek, a művészetben járj (mint eddig) a magad lábán, s bízz csakis önmagadban.

Ha boldog vagy, keresd fel a szerencsétleneket, ha boldogtalan, mosolyogj azokért, akik még boldogtalanabbak, mint önmagad.

Szóval: élj, mint éltél, ezt kívánom neked, ki új életet kezdel, én, kinek élete élhetetlen lesz egész életében.

Az Isten megáldjon öregem
      ölel barátod

Zsiga

Jún. 14-én Tornya Csanád m.

FESZTY ÁRPÁDNÉNAK

Szenttornya
1894. jún. 13.

Édes Komaasszonyom!

Egész tavasszal beteg voltam, most is még este 38.1-38.4, tavaly 60.5 kiló, az idén 54. Köhögök, mint egy konflisló, reggel izzadás. S maga mégis csodálkozik, hogy hallgatok. Mit írjak erről? Egyszer megpróbálok Indiába menni, és vagy kigyógyít, vagy - -

De hát így, vagy úgy. Ez az állapot már fáraszt s untat. Most Polignac van nálam, sokat dolgozok vele egy magyar antológián. Kertészkedek, próbálok színészeimmel, építek új színházat, kertészkedek, viszem a házat, s esténként úgy hullok az ágyba, hogy egyszerre elalszom.

Egész nyáron csendben akarok maradni, sok még a dolgom, erőm meg kevés.

Gratulálok Árpád sikereihez, képe, azt mondják, páratlan a maga nemében. Most mit fest? Persze, maguk nem látogatnak meg engem. S én - mit tegyek. Én az idén nem mozdulhatok innen.

Kezeit csókolja öreg dekrepitus házitutora

Justh

CZÓBEL MINKÁNAK

Szenttornya
1894. jún. 10.

Édes Barátnőm!

Csak annyit, hogy versei gyönyörűek, és hogy sajnos most nem mehetünk fel. 1) mert én még igen gyengélkedő vagyok, az idén nyáron így nehezen is mozdulhatok, 2) mert Polignac, sajnos, már csak 2 hétig marad, s így nem jut az időből. De lássa, nem jöhetnének le maguk tán Huszár bárónéval s a grófnéval ide? Mily öröm lenne ez mireánk. E hó 24-én nyílik meg az új színház. Tán ez is mulattatná? Meg hát tudom, hogy szereti az alföldet, s így nem unná el magát.

A parasztszínház alaprajza

Én annyira jutottam, hogy most csak a nagy messzi utak tervét faraghatom.

Legelébb egy indiai utat.

Ha jönnek, igyekezzenek már e hét végén itt lenni. 17-én a Délibábot is játsszák.

Hisz az út nem hosszú, s az idő most oly szép. Kérem, ismételje kérésemet családjának

igaz barátja                            

Justh Zsigmond