1894. április 27.

 2013.04.27. 14:00

PALÁGYI LAJOSNAK

Budapest
1894. ápr. 27.

Kedves Uram!

Egy hete már, hogy nagyon rosszul vagyok. Ma éjjel is kétszer hánytam vért, amellett lázak (néha 39.8), bélhurut és epebántalmak. Lássa, kedves kollégám, én nem is szeretnék mást, mint amire a trónkövetelője jutott, meg kell nyugodnom abban, hogy a világ én vagyok, meg az a négy fal, mely körülvesz.

Köszönet előre a jelzett cikkért, tudom, hogy meg is lesz, jó is lesz, mert a szívével írta.

Az Isten megáldja, Menyhértet szívből üdvözlöm

igaz tisztelője                            

Justh Zsigmond

Címkék: levél Palágyi Lajos

1889. április 27., szombat

 2013.04.27. 12:00

Reggel - délig Istvánnál, ki jobban.

Du. Simivel és Imrével a városerdőbe kocsikázni: a tavaszi elegancia robog el előttünk.

Még a tavaszt is megrontják!

Séta Margot- és Károlyi Ginával. Az előbbi és Miklós holnap utaznak, mennek nyárára. Augusztus végén Stiavnyicskára; ott egy nagy ünnepély: Simi hegedül, Cebrián leányok játszanak, Margot, Gina grófné, Miklós és Imre előadják B. Mária (a már akkor fiatalasszony) egy bluett-jét, Miklós és én felolvasunk. Très épatant![1]

Városerdőből vissza Simivel, ki viola d’amouron játszik nekem majd egy óráig. Mind a ketten szükségesnek éreztük e banális délutánnak még emlékét is zenével mosni el.

A viola d’amour kedvenc hangszerem, férfiasabb, mélyebb, mint a hegedű, lágyabb, mint a gordonka, s amellett a leg„étrange”-abb hangszer.

Viola_d'amore.jpg

Aztán a legemberibb is - mert a - - legérzékiesebb, legtöbb a szín rajta.

Este megint Forgáchéknál, Sarolta beteg, Ilonával és Simivel a kis szalonban. A nagy kanapén ül a kis háziasszony, két oldalon a két öreg (20-25 éves) nagybácsi, a valódi: Simi, és a talmi: én. Vallatjuk, s ő vall.

Tehát - még nem - - - Még minden út nyitva áll előtte. Még mindent várhat az élettől.

A két „nagybácsi” megegyezik abban, hogy idősebb, tapasztaltabb ember lesz majd a „boldog”, ki imponáljon néki, éspedig nemcsak az eszével, de tapasztalatai- és higgadtságával is.

Fél tizenegykor az Angol királynőbe megyünk cigányozni, ott: Batthyány Lajos és Géza, Zay Miklós és Imre, Cebrián István.

angol királynő szálloda.jpg

Berkes Béla játszik - - - ezt a prímást nem bírom hallani. Szakadozottan, folyton egy hangban játszik, minden mezzoforte, és - nehézkesen jön ki vonójából.

berkes béla.jpg

Konyhaszolgálóknak való muzsika. Összeszedjük Simivel a társaságot, s visszamegyünk a Vadászkürtbe.

vadaszkurt2_1.jpg

Ott Balázs Kálmán, illetőleg az öreg Boka játszik.

Miklós és Lajos a főispáni teendőkről beszélnek, a zene nem létezik reájuk nézve, annál inkább mireánk nézve az ő hangos, lármás konverzációjuk.

Ezek aztán 12 felé elmenve - nekifekszünk a muzsikának -



[1] Igazán nagyszerű!

Címkék: vadászkürt angol királynő batthyány géza magyarországi napló zay miklós révay simon batthány istván

1894. április 27.

 2013.04.27. 10:00

PALÁGYI LAJOSNAK

Budapest
1894. ápr. 27.

Kedves Uram!

Itt vagyok Pesten, de nagybetegen fekszem. Három nap óta vért hányok, így persze senkit sem szabad látnom.

Ha majd jobban leszek, tudósítani fogom.

Szívből üdvözli igaz tisztelője

Justh Zsigmond

Címkék: levél Palágyi Lajos

1888. április 27., péntek

 2013.04.27. 08:00

Reggel egy percre Aicard-nál, ki még az ágyban. Spleenes hangulat, Aicard rémségesen keserű verseket írt az éjjel, felolvassa, én némán, bambán hallgatom.


aicard2.jpg

A „L’amour et la mort” ciklusból - - - Délután a pasztellistáknál Mease, kit két esztendeje, hogy nem láttam.

Este egy fél óráig ctesse Diane-nál, hol az egész szalon a mi tegnap éjszakai kalandjainkról beszél, s miután ez engem egy cseppet sem érdekel (hiszen átéltem már) (!), elmegyek.

ctesse diane szalonja.jpg

11-kor baronne Gourgaud báljára. Haute gomme. Igen fényes nagy appartement.

Gyönyörű lépcsőház, fehér, arany, bordó és tükrök.

Igen sokan: a Fitz-Jamesok, Canrobert-ek, Mornyk, Ganayk, Pourtalèsek etc., etc.

Alighogy belépek, egy dáma ragad karon, és - bemutatja magát nékem. Olga de la Grenet - madame Jameson barátnője. Egyik tagja a princesse Brancovan, Fitz-James, Bibesco-Jameson colonie musicale-nak.

Meghí anyjához, én, ki már a legtöbb embertől elbúcsúztam - elfogadom. - Mily őrültség.

Első négyes, ctesse Fitz-Jamesszel felmegyünk a második emeletre, s ülve táncoljuk. Philosophie mondaine.

Ugyanaz a téma miss Wilbyvel, ugyanezen a kanapén (a második négyes alatt) és mlle Claire de Canrobert-rel a cotillon előtt - ez utóbbival cotillon.

A nagyvilágot csak az asszony érti meg igazán, a félszínt meglátni csak finomult individuum képes.

 

Címkék: párizs jean aicard comtesse diane baronne gorgaud olga de la grenet

1889. április 26., péntek

 2013.04.26. 12:00

Este a tegnapi társaság, s vele Nyáry Kálmán (Fanny grófné unokaöccse) nálam. Ez utóbbi, ki Bánffy Gyurkával is sokat játszott, kíséri Simit. -

Bánffy Gyurka temetéséről egy részlet: mind barátai kék nefelejcs koszorúkat küldtek koporsójára, amely nem látszott a „hűség” e szimbólumától. A temetőben pedig a kolozsvári három cigánybanda egy piciny nefelejcs koszorút (egy „szív” nagyságút - mint ahogy az egyik prímás mondta) deponál fejfájára - elhúzva országos hírűvé vált dalát:

Kék nefelejcs, kék nefelejcs virágzik a temetőn
Beteg vagyok, nem sokáig élek én,
Hogyha majdan egy -
A hantomra, sírhalmomra kék nefelejcset tegyetek.

- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -

Egy szem sem maradt szárazon.

Bánffy_György_politikus_1889-14.jpg

Címkék: Címkék

1890. április 26.

 2013.04.26. 10:00

CZÓBEL MINKÁNAK

1890. ápr. 26.

Tisztelt Ko[llégám!]

Tudja mi [...] A görög művészetért rajongok, értem, érzem. Azt hiszem, hogy az énem újjászületését is jelenti, vagy mi! Itt még 3 napig, már Eleusist,

Szalamiszt láttam.

Holnap Marathon! Szerdán Konstantinápolyban.

Szerdán Konstantinápolyban.

Z.

Címkék: levél Czóbel Minka

1888. április 26., csütörtök

 2013.04.26. 08:00

Villásreggeli Lady Alexander Gordon Lenoxnál. Igen érdekes mindaz, amit a franciákról mond. Igen nevetségesnek tartja a francia nevelést.

lady lenox 1860_17_october_lightened_m.jpg

Ő fiát egészen szabadon hagyja, tehet, amit akar. Csak azt az egyet kötötte ki, hogy nála lakjon: minden héten összegyűlnek fiának barátai nála, ebéd után aztán lemehetnek hozzá - - - s mulathatnak kedvük szerint.

Mikor itt járt Párizsban, együtt mentek minden kis színházba, voltak pár café chantantban, mi mindenesetre jobb, mintha fia egyedül s az ő beleegyezése nélkül ment volna.

De ezt a genre nevelést a franciák nem bírják megérteni. Furcsa példát mond, Sir August Paget fia, 12 éves korában, egy barátja társaságában, ki nem volt idősebb, mint ő, átutazott Párizson egyedül. S egy szállodába szálltak. A szállodatulajdonos azt hitte, megszöktek szüleiktől, és - elfogatta őket. Csak a nagykövet közbenjárására bocsátották őket szabadon; nem bírva elképzelni, hogy két 12 éves fiú így magában utazhasson.

Aztán a francia grande dame-okról beszélt, kiknek modorát szintén nevetségesnek tartja, kik mintegy modorukkal akarják kifejezni, hogy kik, s egy percig sem felejtik el, hogy fényesebb nevet viselnek, mint akármelyik közönséges halandó.

Duchesse de Maillé, kedves cousine-ja, minden mozdulatában benne van, hogy ő valóban duchesse de Maillé!

Ez a megjegyzés igen találó. Lady Alexandertől ctesse Diane-hoz, kinél mlle de Seymiers-t és gyámját találom, kiket nem láttam madame de Seymiers halála óta.

ctesse diane.jpg

Persze folyton halálról, temetés- és - végrendeletről van szó. Önkénytelenül Jablonowskára jő a szó, ctesse Diane kérdezősködik, hogy van.

„Mais Madame, elle est morte ce matin”[1] - felelt a gyám közönyös hangon.

Meghalt!

Meghalt, magával víve minden gondját, szomorúságát, s megmentve önmagát halála által. Mert szegény asszony nem fért a százada keretébe, igen romantikus volt, s így az egész históriában inkább nevetséges szerepet játszott volna - ha halála által tragikussá nem teszi e történetet.

Pár percig elhallgattunk - - -

Aztán a konverzáció fonala ismét fel lett véve, a párizsi még ezt is megszokta, annyi ismerőse van, hogy mindennap eltemet egyet - s így ez a szenzáció sem új.

A pár pillanatnyi konvencionális csend után ctesse Diane kérdezősködni kezdett a hagyatékról, mit hagyott, mennyit, van-e végrendelet etc., etc.

Én - elbúcsúztam.

Egyenesen a halottas házhoz hajtatok. Ma reggel halt meg, szívszélhűdés érte, pedig Potin azt mondta, semmi veszély. Oh az orvosok - voilà une espèce.[2]

Potin Párizs legelső orvosa, 100 frank egy látogatás.

Docteur_Potain.jpg

A Champs Élysées-ről gyalog a városba - előttem a hullámzó, fényes út, melyen egész Párizs, a robogó fényes ekvipázsok, a tarka toalettek, a boldog, végtelenül boldog - vagy legalább annak látszó Párizs, s amott az a szegény asszony, ki úgy szerette e várost, minden arany­füstjével együtt - halva.

S e fénylő, rózsás tömeg minden egyes tagja csakúgy meg fog halni egyszer, mint az a szegény koldus ott az út szélén - - -

Vajon megvigasztalja-e ennek a tudata azt a szerencsétlent?

1/2 7-kor a Café de Paris-ba, Jean Aicard vár ott reám, vele a Grand Café-ba, hol ebédelünk cigánymuzsika mellett. Patikárius Ferkó elragadóan játszik, elhúzza összes nótáimat (pedig van egynéhány).

avl_06_portrek_15.jpg

Aicard-t annyira elragadja a zene, hogy - verselni kezd.

Rémítő gyorsaságban, félig lázban ír egy költeményt - serceg a toll, pattog a húr. Én magam pedig úgy el vagyok ázva a zenétől, hogy alig eszmélek.

A költő, bevégezve költelményét, felolvassa - - - az opus a pillanat hangulatát fejezi ki: távoli, álomszerű országokról szól, hová a zene hatalma visz, amely idegenszerű, titokzatos szere­lemről beszél - aztán a virágok elhervadnak, a dal elhangzik - a szerelemnek vége, a szerelem­mel elhal a szerelmespár is, s most ott fekszenek külön azok, kik egy élet folyamán együtt reméltek, bíztak, szerettek, a hideg, a nyirkos föld ölén. -

Az utolsó szó s hang elhangzik, egy heves mozdulat, s az asztalon álló égő szivargyújtó lámpa feldűl - az égő borszesz végigfolyik Aicard ruháján, hármunk előtt tűztenger, a zene elhallgat, a pincérek összeszaladnak - Aicard felugrik, félreáll, s ojtani igyekszik - önmagát.

Én pedig, meg a pincérek (mint az ilyen esetekben mindig) a márványasztalnak esünk, s igyekszünk ott elnyomni a lobogó borszeszlángot.

Végre itt is, ott is vége a tűznek, s csak akkor, midőn visszaülünk helyünkre, jutunk tudatára annak, hogy tulajdonképp veszedelemben forgott a poéta - kinek szerencsére sima frakk­nadrágja lévén, nem vetett lobot, ha rám dűl, az én bolyhos angol ruhámra - elégek.

Pár percnyi hallgatás után a poéta szólalt meg: „Du reste, il fallait qu’ après toute nos sensations éprouvées, ce moment arrive!”[3]

10-ig a Grand Café-ban várjuk Berge-et, ki nem érkezik.

Innen át a mi oldalunkra a Szajna bal partjára. Séta a blv. St. Michelen - - -


47366-Jean Francois Raffaelli-Boulevard Saint Michel.jpg

Aicard verseket mond. Mellettünk a félhomályban szerelmespárok suhannak el, ez, ez a Luxembourg környéke Párizs szíve, itt még létezik szerelem.

Az elegáns városnegyedek banálisak, fagyosak, nincs idejük a mondéneknek érezni, a boulevard-okon a szerelem: vásár.

Csak a Quartier Latinben érzik az élet lüktetése.

Fel az Observatoire-ig, a gesztenyefák, orgonabokrok virágai illatoznak, itt-ott egy magányos fülemile dalol, messziről-messziről hazatérő tanulók elhaló kórusa hallatszik, majd befordulva a rue N. D. des Champs-ba, az is elhangzik, s csendes lesz minden.

Lassan felfelé ballagunk az utcán, szótlanul, les paroles étant coupés par les sentiments.[4]

A rue de Chevreuse-ig eljutunk, amely már csak pár lépésnyire van Aicard lakásától, s a bld. Montparnasse-ra visz.

A majdnem sötét utca alján egy piciny, ide-oda lengő árny bontakozik ki a félhomályból, majd formát nyer: une passante solitaire.

Moi: „Est-ce vous Victoria?” - kérdem önkénytelenül.

L’inconnue: „Non, ce n’est pas moi.”

Aicard: „Voulez-vous monter avec nous chez moi, et prendre une verre de champagne?”

Elle: „Je veux bien.”[5]

Ezalatt odaér hozzánk, a gázlámpa kivilágítja tetőtől talpig. Fekete, hegyes kalap, fekete, földig érő bársony köpeny, fekete szem, piros ajkak, tej- és vér tónus.

Felbotorkálunk a lépcsőn. Aicard lámpát gyújt, s aztán meggyújtja a csillár összes gyertyáit (délvidéki lévén, szereti a világosságot).

Trialogue.

Aicard: Voulez-vous ôter votre chapeau.[6]

Elle: Je veux bien (leveszi).

Moi: Si vous vous débarrassierez de votre mantille.

Elle: Si vous voulez (leveti)[7]

S íme most ott áll előttünk fraise écrasé és halványkék rokokó brokát kosztümben - mintha csak az alkóvja függönyeibe öltözött volna.

Aicard: Voulez-vous une cigarette.

Elle: J’adore ça - je suis espagnole.

Moi: - - - de la place Clichy?

Elle: (komolyan) Non, Monsieur, de Séville.

Aicard: Couchons-nous - on aura place sur ce canapé.[8]

(Az óriási díványra mutat, amelyen valóban öt - pár - elférne.)

Elle: Je veux bien (lefekszik, odafekteti fejét a dívány szélére, bodros füstöt ereszt; elhallgat).[9]

Egypár pohár pezsgő után megered a nyelve. Elmondja, hogy így feküdni és semmit sem tenni szeret legjobban a világon.

A neve Ancrelita, foglalkozása modell, most semmi dolga és szabad.

Tegnapelőtt még egy festővel lakott: de oly furcsa eset történt vele - - - de oly furcsa.

„Si vous le raconteriez.”[10]

Elle: Je veux bien - elmondja, hogy a múltkor este fáradtan hazaérkezik 6-kor - A piktor csak 12-re várta, mert azt hitte „ül” valamelyik atelier-ben.

Mondom, hazaérkezik, halkan lefekve - elalszik. Egyszerre csak 8 felé felnyílik az ajtó, s két asszony lépett be rajta. Odamennek a büféhez (mint olyanok, kik tudják a járást), kiszedik a chartreuse-ös üvegeket, s con amore iddogálni kezdenek.

Ancrelita pár percig bámulva néz rájuk - majd felül ágyában, s megszólítja őket: „Vouz attendez ms. X?”[11]

A két leány nagy zavarba jő, s bevallják, hogy valóban igen; de csak beszélgetni jöttek hozzá, tőle kapták a kulcsot, azt hitték, hogy szabad - de miután látják, hogy nem az, elmennek.

Ancrelita kifejti, hogy ellenkezőleg, meg kell őt várniok - s hogy ne fáradjanak el a várásban, megkínálja őket ágyával - feküdjenek mellé. Az ágy széles - s így kényelmesebben lehet beszélgetni.

A két asszony követi tanácsát, s egy félóra múlva, midőn a „monsieur” hazaérkezik, ott találja a három asszonyt a legjobb békességben végignyúlva.

Őt összeszidják, Ancrelita kifejti neki, hogy nem érdemes hozzá járni, ezentúl ha látni akarja, jöjjön lakására.

S így - most félig-meddig szabad.

Különben kifejti, hogy a szerelem nagyon untatja, a legkényelmesebb s legjobb dolog a világon így heverni, álmodva álmodozni s cigarettázni mellé.

Valóban nem találhattunk volna érdekesebb antitézist a múltkori orosz asszony után, ki csupa imprévu élet, szellem volt.

Még egypár „je veux bien”, még egypár pohár pezsgő, s nekiindulunk az éjszakának. Én elkísérem a rue Gay Lussac sarkáig, gyengéd kézszorítás - búcsú egy élet folyamára.



[1] De Asszonyom, hiszen meghalt, ma reggel

[2] micsoda népség

[3] Egyébként, mindazok után, amit átéltünk, ennek a percnek is el kellett jönnie!

[4] érzelmeink elnyomják szavainkat

[5] egy magányos nőalak.

     Én: Ön az, Viktória?...

     Az ismeretlen nő: Nem, nem én vagyok.

     Aicard: Feljönne velünk a lakásomra, egy pohár pezsgőre?

     A nő: Szívesen.

[6] Aicard: Levenné a kalapját?

[7] A nő: Szívesen.

     Én: Mi lenne, ha levetné a köpenykéjét?

     A nő: Ha úgy tetszik.

[8] Aicard: Akar egy cigarettát?

     A nő: Azt imádom... spanyol vagyok.

     Én: A place Clichy-ről?

     A nő: (komolyan) Nem uram, Sevillából.

     Aicard: Feküdjünk le... van itt elég hely a díványon.

[9] Helyes, szívesen.

[10] Mi lenne, ha elmesélné?

[11] X. urat várják?

Címkék: párizs jablonowska jean aicard comtesse diane lady alexander gordon lenox potin

1892. április 25.

 2013.04.25. 14:00

SZABOLCSKA MIHÁLYNAK

Budapest
1892. ápr. 25.

Édes öreg Barátom,

Ne vedd rossz néven, hogy oly soká nem írtam, de hát ha az ember oly soká van távol, bizony igen sok a tennivalója, igen-igen sok semmivel telik el az ideje.

Pestre márc. 14-én érkeztem, de azóta egy hetet (boldog nyugalomban!) Szenttornyán s egyet Tajnán a fiatal Révay-párnál töltöttem.

a tajnai kastély

Pár nap óta meg nem vagyok valami igen jó bőrben megint, a torkom fáj, kisebb lázaim voltak. Tán meghűltem vagy mi.

Itt még egy hétig maradok, aztán le Szenttornyára. Alig várom! Pestet napról napra kevésbé szeretem. [...]

Nékünk, Nagy Miklóssal, egy revue terve fő fejünkben, azt hiszem, létre is fogjuk hozni, ha nem az idén ősszel, úgy a jövő tavasszal, minden bizonnyal. Igen természetes, hogy a te támogatásodra is számítunk. És a terveid? Nem jöhetnél föl - illetőleg le - úgy a hét végén, épp Czóbel Minka is Pesten lesz. Találkoznál vele is.

És Szenttornyára majd mikor jössz? Milyen kár, hogy nem hódmezővásárhelyi pap lett belőlünk? (Hogy az István többes számát használjam, ki, mint tudod, megházasodott, s "feleségünk" igen csinos, kedves menyecske!) No, tán majd még én is feljutok Debrecenbe, s együtt megyünk el a Hortobágyra!

Az Isten megáldjon, édes öregem,

Szívből ölel barátod             

Zsiga

Címkék: levél Szabolcska Mihály

1889. április 25., csütörtök

 2013.04.25. 12:00

Egész délelőtt Simivel komissióztunk - hála Istennek, Istvánnak nincs komoly baja, csak kanyaró, nagy lázakkal kísérve.

Este Forgách Saroltával. N. b. Simi már a délután folyamán sokat beszél Ilonáról, kit ő komoly, szánalomra méltó lánynak tart, s kit a szegény Józsi halála tökéletesen lesújtott, és e kedélyállapotát álcázza csak folytonos vígságával, nervózus jókedvvel - - -

- Beszélni kezdek vele - másképp, mint ahogy eddig szoktam, hisz eddig még mindig a gyermeklányt láttam benne. Meglep, mert Siminek igaza van.

Mindaz, amit Simiről mond, emberismeretre vall - s mi több (amit eddig nem hittem), mély kedélyre. Fiatal nagybátyját szereti, s utánam az egyetlen, aki ismeri. Persze, bizonyos rejtekeit a lelkének nem láthatja meg, erre fiatal még - tán nem is fogja sohasem. De körvonalait egyéniségének helyesen vonja meg.

Amíg beszél, arca is kifejezést változtat, és így komolyan hasonlíthatatlanul szebb, nemesebb arcélű, mint mikor nevet - - bolondozik.

Így nőies - míg rendesen gyermekes arckifejezése van.

Nagy örömmel látom, hogy tévedtem, midőn gyökér nélküli plántának néztem, amely csak szemrevaló, anélkül hogy célja lenne. Örülök Simi és - magam miatt.

Forgáchéktól haza, hol Zay Imre már vár reám. Magas, igen karcsú, sovány fiú, hajlott, nagy orr, kis száj, veresszőke kondor haj és pelyhedző bajusz. Telivér - minden mozdulatában, dacára - hogy (mint Simi fentebbi analízisében megírta) nem az. Nagyanyja után az Auerspergekre ütött. Vele, Cebrián Istvánnal, Simivel, Batthy. Gézával és a Forgáchéktól elhozott Mattencloit Janival cigányozni. Ez utóbbi anyja után (ki Berthold leány) Róza tulajdonait is örökölte. Folyton Don Carlosról beszél, zavar - de nagyon.

justh batthyány géza 003_jusht_nyomaban_clip_image002_0012_1.jpg

Pedig - milyen muzsika!

Balázs Kálmán bandája, de a híres öreg Boka prímázik.

A könnyem majd kicsordul.

 

Címkék: forgách sarolta battyhány géza révay simon zay imre

1890. április 25.

 2013.04.25. 10:00

FESZTY ÁRPÁDNAK

Athén
[1890.] ápr. 25.

Édes Árpád!

Hidd el, hogy nem fogsz reám ismerni. Nos - mutatóul csak annyit, hogy bűnbánólag jelenek meg színed előtt, s bevallom, hogy tévedtem, de nagyot! Az Akropolisz, Zeusz temploma, a görög tájkép - s minden, mi ezzel jár, lesújtott, érzem, élem az élet művészetét. Azt hiszem, e percben születtem, mint ember s mint művész. Azt hiszem, eddig vak voltam, s most látok.

Tudod-e, öregem, hogy folyton te voltál az eszemben. Te, kit énem azzal a még egészen az öntudatlanban levő részével, amelyet az utolsó napok kifejlesztettek, szerettelek. Hisz azt szerettem benned, amit most itt a Hymettos alján bámulok!

Két dolgot meg kell hogy ígérjél: 1. hogy Nápoly környékére s Szicíliába, meg hogy ide egyszer eljössz velem. De hogy tervelek - mily messze-messze barangoltam el. Pedig előbb még azzal a gondolattal kell megbarátkoznom, hogy hazaérve nem foglak találni. Pest nélküled! Nem is bírom elképzelni, én édes öreg barátom, jobbik felem! Hát hogy lesz az? És kivált most. Hidd el, senki sem volt annyit az eszembe, hosszú száműzetésem alatt, mint te. De hát minek említem ezt fel, hisz úgyis tudjuk mind a ketten. Mikor? Hol?

Az idén eljössz Szenttornyára feleségestül - vagy - de semmi vagy. Az így lesz.

Öreg barátod      

Zs.

Ha Párizsban kapod levelem, menj el angol festőmhöz, Rupert C. W. Bunnyhez (Rue Notre Dame Des Champs 86), németül is tud.

Címkék: levél Feszty Árpád

süti beállítások módosítása