1889. március 27., szerda

 2013.03.27. 12:00

Álmaimból Batthyány Tivadar ver fel.

batthány tivadar.jpg

A mi „néhai” Tivadarunk. Sok éven keresztül a mi legzártkörűbb klikkünkhöz tartozott, aztán megházasodva kivált közülünk, azóta alig látjuk.

Igen pozitív ember, 2x2 karakter. Tudja, hová akar jutni, s el is jut oda. Egy hibája van, s ez egyéni életére árnyékot vet, hogy a legkisebb kleinmeister,[1] kit életemben láttam. A détailra született, csak azt látja meg, de csak azt is keresi. Mióta megházasodott, még élete is ilyen genre-ban. (Pedig gazdagon házasodott, a dúsgazdag Batthyány Pepi leányát véve el.) Kis, piciny villában laknak valahol a Lipótmező mellett, egylovas konfortábliszerű fogatot tartanak, folyton pekuniáris zavarokról beszélnek, egyórai együttlét után megtudjuk, hogy milyen ménage-beli kellemetlenségeik voltak azóta, amióta utoljára láttuk őket, csakúgy mint a fiumei kormányzósági „konyha” ezer detailjáról kapunk igen jól értesült és alapos jelentést.

Meglehet, hogy külsőleg karriert csinál, de - nagyobb szabású ember nem lehet belőle soha.

V. r. u. Justh Gyuri jő hozzám. Főleg a Feri házasságáról beszélünk. Hajlik erre és arra, mint ahogy ő már szokott. Gyengébb fajta a felsővidékinél valóban alig képzelhető. És kivált (mint különben a szláv fajoknál, rendesen), a férfija. Gyuri különben ebben is kirívó típus. Jó fiú, tele gyengeséggel, gyenge szív és gyenge elme -

Igen sokat tart ruháira, neczpáli kastélyának berendezésére, feleségének eszére, kezeire, lábaira (nevezetes szépek!) - - - s arra, hogy már huszonnégy éves korában képviselő volt, s ha harmincnégy lesz, főispánnak nevezik ki. Nekem különben úgy látszik, hogy róla írva Mesnil mondását - „de mes parents c’est moi qui médira - ayant le droit de le faire!”[2] - követem.

Mind e tulajdonai mellett meg lehetne vele lenni, ha igen eszesnek nem tartaná magát.

Vele Batthyányakhoz.

Ebéd után filharmonikus koncert, Batth. Gézával. Lear-nyitány Berlioztól, egy Brahms-hegedűverseny (Hermann-nal), a 8-ik szimfónia, és Trisztán és Izolda nyitány.

Lear és a T. I. nyitány elragadnak. Brahms! Sok semmi, művészi köntösben elrejtve. Plat dallamok úgy felcicomázva, hogy a végén érthetetlenekké válnak.

Ott még Cebriánék, Róza részvevőleg hallja, hogy még az éjjel két estélybe, Batthyány hercegnéhez és gr. Csekonich Jánosnéhoz kell mennem. Ha az egylet nem volna, bizonnyal egyikre sem mennék.

Batthyány hercegnénél elébb, ott a Csáky és Fehérváry család au grand complet.

Bánffy Wesselényi Róza és leánya, Sir Nicholson angol főkonzul és neje (ki Lady Duffenir nővére), Gerliczy báróné, Nádasdy Tomi és Inkey Imre.

Az angol konzulné mellé telepedek - horribile dictu, a teheráni időjárásról kezd el nekem mesélni -

Menekülök Csekonich grófnéhoz, hol a high tory pesti társaság van együtt. Jóformán csupa Károlyiné, Zichy Irma grófné, Batthyány Géza père et fils, Lipthay brné, Berchtold Richárd, egy sarokban Károlyi Pistáné kártyázik Szapári Gyulával és Széchenyi Pállal. A „jött” és „ment” miniszterrel.

A sarok veres szalonban, veres abatjour-os[3] lámpák derengő világításánál a fiatalság: Zay Miklós és felesége, Károlyi Gina, Nádasdy Júlia és Berchtold Charlotte grófnők, Lipthay Esther bárónő, Berchtold Mimi (kék frakkban, nagy pitykékkel!).

Halk, óvatos (!) társalgás.

A keret nagyon szép, a haragos veresselyem bútorok, ugyanily színű falak kiemelik a sok régi arany tálat, műtárgyat. Az egész szalon tónusa igen meleg, kellemes benyomást tesz.

Én eleinte Liphtay Estherrel erőlködöm, ki igen szép leány, igen rokonszenves leány, de egyúttal (így szalonban legalább) végtelenül unalmas leány.

Majd Zay Margittal hosszú konverzáció, ki férje után már a „mi új magyarságunkhoz” tartozik. Finom, madárarcú fiatalasszony, kék gyermekszemek, igen világosszőke haj. Piros, mosolygó száj. Férje máris (e két hónap alatt) megnevelte. Komolyan fogja fel az életet, pedig alig élt.

Zay Miklós. Igen pozitív ember, roppant sok józan ész, nehéz race, percheron,[4] az élet nagy, durva munkáiban mindig győzni fog. Új fényre fogja a Zay oligarchiát hívni. Legközelebb hozzá temperamentumra Széchenyi Imre (ifj.) áll, az utóbbinak azonban több az usage du monde-ja,[5] s így jobban el is tudja hiányait fedni, mint Miklós, kinek ez a legnagyobb hibája, hogy mindenhez hozzászól anélkül (ami végre természetes), hogy mindenhez értene, aztán meg tapintata nincs elég ahhoz, hogy azért a nehézségeken átjusson.

Ezt eltekintve érdekes a maga nemében, s bizton nézhet maga elé. Életképes - a létért való küzdelemre született.

Anyósa Károlyi Irma Batth. Gézát s engem meghí szombatra villásreggelire.

Mielőtt elmennék, hosszabban beszélek háziasszonyunkkal, Csekonich Jánosnéval. Egyike volt kora legszebb asszonyainak, ma is mindenesetre egyike a legérdekesebbeknek. Cigány­típus, barnás bőr, szürke, mélyen fekvő, bűbájos fényű szemek, amelyekkel (némely babo­nások szerint) meg is verhet valakit. Malocchia! Lassú, mély hangja, titkos, visszafojtott szenvedélyt árul el, titokszerű egész lénye, bizony ki hinné, hogy ez az asszony szülte Csekonich Endrét - ezt a jó marhahajcsár alakú embert!



[1] mesterember

[2] a rokonaimról én fogok majd rosszat mondani - ez az én jogom!

[3] lámpaernyő

[4] igásló

[5] világban való jártassága

Címkék: magyarországi napló cebrián róza battyhány tivadar justh györgy zay miklós csekonich jánosné

1894. március 27.

 2013.03.27. 10:00

CZÓBEL MINKÁNAK

Szenttornya
1894. márc. 27.

Kedves Barátném!

Leszámítva egy kis jóféle hexenschusst, erős köhögést, [...] lázakat, hiány nélkül lejöttem Pestről.

Nem hiszi, milyen ordiosus ez a város, hogy rohannak táncolva az emberek (mindkét táborban), vesztük felé. Iszonyú nevetséges lenne, ha az ember ríni nem kényszerülne felettük. Itt nyugodt, csendes minden, leszámítva a mindennapi fiók ciklonokat, amelyek házikónk fedelét vinnék magukkal a messzi dél felé. Higgye el, filozófia kell hozzá, a szobából nézni a tavaszt.

„Zsiga úr" szobájának nyitott ablaka - Molnár C. Pál grafikája

No de dolgozok az antológián, ez foglalja le most minden időmet. Terve: 20 Petőfi, 20 Arany (kit kezdek nagyon megszeretni), 15 Gyulai, 10 Vajda, 10-10 Kiss, Szabolcska, Bartók, Reviczky, 5-5 Endrődi, Lévay, Ábrányi, 3-3 Palágyi, Szalay Fruzsina, Kisfaludy Atala, Apáthy, Heltai, Szász Károly, Szabó Endre, Jékey, 1-1 Radó, Komócsy, Zichy Géza, magától vagy 15 darab (az utóbbiak már le vannak fordítva). Az egész antológia vagy 200 versből fog állani, ebből felét én már lefordítottam. Én prózában fordítom, Polignac ritmust tesz belé, s kiszedi a franciátlanságokat.

Pld. Ide mellékelem a maga egyik dolgát:

Chaude soirée d'été saturée de poussière,
La vue s'étend au loin, paisible, reposée,
Les jeunes sont aux champs et labourent la terre:
Le hameau semble abandonné.

Une rue si longue, si vide,
Quil semble qu'on l'a balayée,
Mais là, trois vielles sont assises,
Sur un petit banc, alignées.

Un calme est répendu sur ce beau soir d'été
Et, par instant, les vielles causent,
Des voix douces... décolorées
    "Il fait si bien bon, bien chaud ce soir!"

Hogy tetszik? Persze ritmikus prózában. A francia csak private fordít.

Megvan magának a Győri Vilmos Koszorúja? Sehogy se tudom megkapni, pedig ebből pár régibb költő versét használhatnám. Ha megvan, legyen olyan szíves, és küldje meg. Majd adandó alkalommal visszaviszem, a Baskircsev leveleivel együtt. Mikor? azt még nem tudom. Félek, hogy áprilban nem mozdulhatok innen. De július folyamán az idén fel szeretnék Istvánhoz Nehrére menni, Maga nem lesz ott akkor? És ide mikor szándékoznak?

Színházat csak, sajnos jövő ősszel építünk. Az idén nyáron már nem száradt volna ki.

A próbák már folynak, legelső új dolgunk, a Molière Kazinczy-féle Botcsinálta doktora lesz. Ez május 25-én megy! Medit sokszor láttam, de képeit nem mutatta. Azt ígérte, lejő pár napra. Bárcsak vászonnal és festékkel lenne az. Istvánékat szívből üdvözölve, maradok öreg barátja

Justh Zsiga

1888. március 27., kedd

 2013.03.27. 08:00

Villásreggeli után Sarah-hoz, ki kettőkor az Odéonba rohan idegesen, de olyan idegesen, mint Sarah csak ma lehet. Este adják először darabját.

Bernhardt,_Sarah_(1844-1923)_-_1875_-_ritratta_da_Abbema,_Louise_(1858-1927).jpeg

Tőle egyenesen De Gerandóékhoz, Irén és Teleki Emma tegnap érkeztek meg.

degrandoattilasfelesgetelekiirn_1.jpg

Csak az előbbivel beszélhettem, mert a kis Emma Attilával sétálni ment.

Még mindig titokzatos, érthetetlen, szfinxszerű.

Az ember érzi hidegségét és szenvedélyét - nem mindennapi asszony.

Főleg kincses Kolozsvárról volt szó - a jó Isten tudja, de hangját itt hallva két évvel fiatalabbnak éreztem magam - eszembe jutott annyi minden, ami elmúlt, és soha, de sohasem fog többet visszatérni.

Ötkor lemenve a lépcsőn körülnézek, minden napfényben úszik, egyike azoknak a tavaszi napoknak, amelyekben a durva, kegyetlen természet kacérkodik az emberrel, s a gyenge báb úgy sóhajt fel hatása alatt: mégis, mégis jó élni - hiszen a rügyek fakadoznak, s nyílnak a virágok - - -

S az ilyen percek ellustítanak, lassan-lassan megyek végig a Luxembourg vasrostélya mellett, megállva minden percben s boldogan hallgatva a kocsik egyhangú dübörgését, a gyermekek kacaját, a madár csiripelését - - - az élet megnyilatkozását mindenképp.

Eh! nem megyek az Odéonba este, untat már ez a „Sarah-láz”, ma nyugodtan a sorsra bízom estémet - - -

Hová menjek? Körülnéztem, nini - - - hiszen ide látszik Bunny atelier-je.

Lassan felmásztam hozzá, lefeküdtem az atelier sarkában levő nagy kerevetre, s fürödtem a minden oldalról betóduló sugárözönben.

Bunny festett, messziről egy kintorna nyikorgása hallatszott - különben csend.

Alig vettem észre, hogy már 1/4 6 - hohó, haza kell mennem.

De miért? Magam sem tudtam volna megmondani.

Bunny elkísért egy darabig -

Ah, mégsem megyek haza. Vele töltöm az estét, így legalább bizonyos lehetek arról, hogy nem fogok az Odéonba menni, mert hisz így sem J. de Néthy, sem Sarah nem tudhatják, hol vagyok, s nem kaphatok „idéző levélkéket”.

Megebédelek Bunnyvel a földszinten egy csomó angol festő (többi között Graham) társaságában. 1/4 9-kor fel az atelier-be kávézni.

Bunny-SP_2.jpg

Bámulatos fényhatás, az üvegfalon keresztültör a hold kékes világa, s minden szürkés fénylő ködben úszik, csak itt-ott szakítva meg egy-egy ragyogó kékes laptól.

Csak egy gyertyát szabad Bunnynek gyújtani, így még misztikusabb a hatás, az egy vereses pont „genre Bunny” emelkedik ki a ködös, kékes, elmosódott alapból.

Ehhez Schumannt kell játszani - - - alighogy két taktust eljátszik a piktor, midőn az ajtó hirtelen feltárul, s berohan rajta az Hôtel Scribe egy chasseurje, il se roule presque, tant il se dépêche.[1] Kezében egy kis levél, fuldokolva adja át - - -

Jean de Néthytől. A páholy numerusa, s hogy hozzam el Bunnyt is magammal.

Íme: sors bona nihil aliud. S az ember azt hinné, hogy ura cselekedeteinek Párizsban.

Bonne farce![2]

Tessék lóhalálában hazarohanni, frakkot ölteni s allo marche az Odéonba.

Je l’ai fait en tout soumis et humble serviteur du Dieu Sort.[3]

1/4 10-kor Jean de Néthyvel, ctesse Diane-nal (ki az előbbit elchaperonírozta) és Bunnyvel egy első emeleti páholyban.

Az Odéon körül rengeteg nép, ágensek kínálják a még el nem adott jegyeket, egy páholyért négyszáz frank, egy zártszékért száznegyven frankot kérve.

Persze, ez az événement páratlan a maga nemében: Sarah első darabjának első előadása!

Igen díszes és igen izgatott publikum, t. k.: Jules Lemaître, Sarcey, Vitu, Louise Abbema, Georges Clairin, egy avant scène-ben Maurice és Terka, ctesse de Béthune, Lachenall stb., stb.

A darab pont 10-kor kezdődik, s huszonöt percig tart. Paul Mounet jobb, mint a próbákon, Sisos rosszabb. Az utóbbi igen korán kezd „dolgozni”, igen kiabál már a darab kezdetén, úgyhogy a végső kiáltást nem tudja kihozni, s ezzel a darab hatását gyöngíti.

A darab végén óriási tapsvihar, amely még fokozódott, midőn Paul Mounet megmondta a szerző: Madame Sarah Bernhardt nevét.

A külső siker mindenesetre óriási - a darab ctesse Diane mot-ja szerint: „une tempête dans une pillule”.[4]

A felvonás közben Jean de Néthyvel a színpadra, a színfalak között keressük Sarah-t. Végre egy folyosóban találunk reá, egy szűk, igen szűk couloirban, amelynek legvégén feltűnik színes, nagy kalapja.

Sarah_Bernhardt_as_the_Queen_in_'Ruy_Blas'_ clarinin_1897.jpg

Az egész emberáram most arrafelé hömpölyög, s ott a sarokban majdnem agyongratulálja a dívát. Ott tolong egymás mellett Louise Abbema, Baillet, Haraucourt, Clairin, Porel (a színház igazgatója), Vitu stb., stb.

Aztán Sarah eltűnik Sisos öltözőjében, kinek meg ő megy gratulálni.

Sisos különben ez este még ruhában és coiffure-ben is tökéletesen Sarah-t utánozta. Úgy nézett ki, mint - az árnyéka.

sisos.jpg

Az „Aveu” után Les Médecins, középszerű darab, középszerű siker.



[1] küldönce, majdnem gurul siettében.

[2] Jó kis tréfa!

[3] Mindezt úgy vittem véghez mint a Sors Istenének engedelmes és alázatos szolgája.

[4] vihar egy pohár vízben

Címkék: párizs sarah bernhardt rupert bunny némethy emy ctesse diane jean de néthy paul mounet teleki emma teleki irén de gerando attila

1889. március 26., kedd

 2013.03.26. 12:00

Hubay Jenő jő hozzám búcsúzni, ma éjjel utazik Párizsba, hiányozni fog nekem nagyon.

Hubay.jpg

Villásreggeli Batthyány Strattmann hercegnénél.

Egyike a legérdekesebb öregasszonyoknak. Zsidó származású, hamburgi patrícius leány, első férje Tedesco volt, a másodikkal, a Batthyány család fejével Angliában ismerkedik meg, s ott is veszi el.

Ott élnek Engelhurstban tizenkét éven keresztül, a férje (ki különben sokkal fiatalabb nála) Angliában hű, majd midőn Bécsbe, resp. Pestre jönnek lakni, Edmund herceg hátat fordít neki, s a hercegné egy cousine-jával kezd ki.

A hercegné azóta szalmaözvegy - ma az igaz, hogy hetvenesztendős, s így könnyen viseli.

Kicsiny, köpcös asszony, határozott zsidó típus. Nálunk mindenütt szeretik, egypár Batthyányt kivéve (így maga az idősb Géza és neje sem akarnak róla semmit sem tudni).

Pedig nincs igazuk, mert kevés a zsidó egyéniségében, leszámítva pár kisebb gyöngéjét.

Sokat utazott, sok kiváló embert ismert, és még ma is csak ebből a szempontból válogatja össze intimusait. Semmi világi snobisme, ami meglepő nála.

Villásreggeli után verseit olvassa fel, főleg fiaihoz és unokáihoz intézve. Meleg, rokonszenves dolgok -

Tőle Cebrián grófnéhoz. Róza Aggházy-dalokat énekelt szépen. Igen tetszenek neki, le fogja íratni e két kéziratot.

Wohlékhoz. Szegény Stefanie napról napra rosszabbul. Valóban, e két szegény leány sorsa a lehető legmeghatóbb. Éveken és éveken át küzdenek egyedül ketten, jóban-rosszban támo­gatva egymást, átszenvedve szüleik lassú halálát, az élet ezer küzdelmét, most végre, midőn Janka Párizsban van, és Stefanienak Németországban megjelent könyve szép sikert aratott, midőn már nyugodtabban élhetnének, Stefanie, a fiatalabb, gyógyíthatatlan bajba esik: mellrákot kap, szanatórium, kettőjük élete a legkínosabb, legirtózatosabb szenvedés.

Hiába, nehéz az élet! Mindenki hordja keresztjét, mindenkinek kijutott.

Stefanie a két nővér között a művésziebb kedély, bár olyan maradt, mint egy gyermek. Tele felhevüléssel, ábrándokkal, álmokkal. Az élet küzdelmeiből éppen csakis annyit tudott, amennyit a kapott sebekből megítélhetett, s amennyit aztán mint konklúziót, idősebb és józanabb nénje, Janka levont.

wohl stephanie.jpg

Janka, az objektívebb, hidegebb, de tán egyúttal eszesebb is a két nővér között. Jobban ismeri az életet, mert ő volt az anya a két nővér között, ő küzdött eleinte mind a kettő helyett, akkor, midőn Stefanie még kis gyermek volt. Különben a Liszt, Verescsagin és más kiválóbb Párizsban soká élt nagy emberek társasága parisienne-né formálta. Különben is alapelemeiben igen homogén a parisienne-hez: szíves, szellemes, józan, szeret élni, szeret mulatni, jól élni, nem szenvedni született.

wohl janka.jpg

Annál nehezebben viseli el a most egy idő óta oly irtóztatóan reá nehezedő csapást: Stefanie szörnyű baját.

Igazán alig lehet vigasztalni.

Tőle Vadnayékhoz, rövid ideig csak.

Este előbb Batthyányaknál, majd Forgách sz. Révay Saroltához.

Ez is érdekes alak, különös keveréke a komikum- és tragikumnak. Mindenesetre egyike volna a legtragikusabb egyéniségeknek, ha - lenne anyag benne reá. Egymás után veszti el gyer­mekeit, előbb Eugenie-t, majd Józsit, ez utóbbit 16 éves korában, akkor, midőn a legszebb reményekre jogosított már fel. De mindezt hamar kiheveri, sokat sír és sokat mulat. Anélkül, hogy azért mulatna, mert felejteni akar.

Amellett a legsnobish-abb asszony tán a világon, hízeleg neki, hogy az egész világon megfordult, mindenütt a lehető legjobb társaságot keresvén fel, büszke arra, hogy Chambord-t ismerte, hogy a Faubourg St. Germain-nel összeköttetésben áll; a gácsi várkastélyra végte­lenül büszke. Az egész világ reá nézve bizonyos mondaniték körül forog - és amellett (tán ez a tragikum egyéniségében) dacára, hogy azt állítja, már alig tud magyarul, egészen kozmo­polita - palóc kiejtéssel beszél, és olyan hamisítatlan falusi asszonyság, amennyire csak lehet.

Igen furcsa különben sziluettje is: magas, igen sovány, fekete asszony, olív arcbőr. Ingó járás, amely meg-megmozgatja úgy látszik, rosszul felakasztott turnűrjét, rövid ruha, a ruha alján kikandikál egy pár jó nagy angol cipő.

Igen éles, madárszerű profil, sohasem volt szép, de ma mégis csinosabb, mint hajdanában volt - - - legalább akkori adorateurjei[1] azt mondják.

Különben igen respektábilis asszony, dacára minden furcsaságának, férje hátrahagyott vagyonát rendezte, dacára annak, hogy télen mindig külföldön volt, s nyáron gácsi várában nagy házat vitt.

Leánya, Ilona anemikus, finom arcélű leány, ki igen csinos lenne, ha kissé, egy parányit nem kancsítana. Igen eleven, de elevenebb, mint amilyen valóságban.

A kis, madárszerű nők típusához tartozik, mulatságos, csinos, szemrevaló, mint egy kanárimadár. Annyi érzés is azonban csak, mint egy kanárimadárban.

Különben életképes, élni fog, lelkesedve az életért.

Náluk még a Cebriánok és a Kinsky Nusi.

Furcsa hangulat, mi Cebrián Rózával a zongoránál, Róza Schumann-dalokat énekel, majd Aggházy múltkor küldött dalait próbálja. Közbe-közbe ebben a hangulatban egyet-mást mond az - életről. A háttérben Forgách Ilona, Cebrián Pista és Mária nevetnek, bolondoznak, sokat mondva a semmiről.

Cebrián Róza is „pályát tévesztett”, midőn Cebrián Rózának szülte őt az édesanyja.

cebrián róza.jpg

 



[1] imádói

Címkék: wohl janka wohl stefanie hubay jenő magyarországi napló cebrián róza révay sarolta forgách ilona

1888. március 26., hétfő

 2013.03.26. 08:00

V. r. u. Jean Berge-nél, ott Duvauchel, Lejeal, Fouquet.

Én igen ideges vagyok, miután megígértem Jean de Néthynek, hogy 4-kor pontban be­rukkolok Berge-zsel.

És Berge is menne már, de nem lehet, Duvauchel (a poéta), egy tán harmincöt éves, széles fejű, széles termetű, hadaró, békaszemű egyéniség feltartja, nem lévén lehetséges le mettre à la porte.[1]

Beszél munkáiról - s ha egy író elkezd munkáiról hadarni úgy - lasciate ogni speranza.[2]

Egymás után futnak a percek és a negyedórák, már 4 óra jóval elmúlt, s még mind fecseg, végre veszem kalapomat, s el akarok menni, Berge prend résolution et s’arrache de ce milieu.[3]

J. de Néthynél így csak tíz percet lehetünk, onnan ctesse Diane-hoz, kinél Elena Vacarescu, prince de Rohan és még többen.

ctesse diane_2.jpg

Ctesse Diane megállapítja első nagy estélyének műsorát, több között felvéve Sully Bonheurjének recitálását is, Jean Berge mint Faustus, és Elena Vacarescu mint Stella.

Jean Berge Granet-hez megy, ki mellszobrát mintázza, az idei szalon számára, én meg haza, Bunny ebédel nálam.

Vele mlle Hanka Schjladerup hangversenyére.

Kevesen, de szép közönség, madame de Mac-Mahon és duchesse de Maillé, Munkácsyné, egy csomó d’Harcourt, stb.

Éppen mad. Mac-Mahon és Maillé mögött ülünk.

Mind engem, mind Bunnyt elkeseríti a publikum stupiditása.

A Tausig, Schumann és Beethoven darabok után alig hangzik fel taps, pedig a kis szőke, piros és fehér svéd művésznő igen jól adta elő, míg az ostoba Dinorah-árnytánc és egy néhány még banálisabb Tael-keringő után féktelen lelkesedésben tört ki a „tömeg”.

Mindig ugyanaz a nóta, az egyik oldalon a művészet - a másikon a népszerűség.

Válasszon, aki választani mer.

Kivált a (kutyafejű) madame Taellel négykézre előadott chic dolgok vitték magukkal a publi­kumot, a levegőben charmant-ok - admirable-ok rebbentek át - s mi, Bunnyval be szerettük volna füleinket dugni.

Határozottan leginkább hangversenyekben, képtárakban és premiereken utálja meg az ember a sokaságot.



[1] kidobni

[2] hagyjatok fel minden reménnyel

[3] Berge nagyot gondol és kitépi magát

Címkék: párizs jean berge némethy emy jean de néthy hanka schjladerup comtesse diane

1888. március 25., vasárnap

 2013.03.25. 08:00

2-ig dolgozok. Kettőkor a Louvre-ba, ott randevú Jean de Néthyvel, Bunny, Elwes és Jean Berge-zsel.

jean de néthy némethy emmy_1.jpg

bunny-self_1.jpg

elwes_1.jpeg

Előbb a szalon carréba, ott megbámuljuk (természetesen) a portrék portréját, Giocondát, aztán egy Holbein-képet, Raffael egy ifjúkori (egészen primitívszerű) képét s a Dürereket.

La_gioconda.jpg

Aztán a primitívekhez - hiába csak ez a legérdekesebb.

A Botticellik, Bellinik, Fra Angelicóknak nincs párja. A mély érzés, amely a képekből beszél - s csak az, az őszinteség elragadó.

Hosszú időt töltünk Botticelli egy freskója előtt, amely négy vagy öt nőalakot ábrázol, amelyek mind mozdulatra, mind koloritra, mind arckifejezésre Sarah-ra hasonlítanak - nővérei lehetnének.

A francia képek közül hosszabb időt töltünk Daubigny egy mély érzésű tájképe előtt, megnézzük a különben elég gyengén képviselt Millet-t, s aztán vissza a primitívekhez; abban mind egyezvén, hogy Delacroix-t (arcképét és Dante bárkáját kivéve) nem szeretjük.

Búcsú Shakespeare-től, ki vagy tíz napra Londonba megy.

Jean Berge-zsel a Champs Elysées-re. Aztán kocsit veszünk egy szobrászhoz, kit nem találunk honn, majd a Bois-ba.

L’allée des Acacias - - egymás mellett vonul el ablakunk előtt ez a fáradt, kiélt s az űrben rohanó Párizs.

Egymás után gördülnek el a douairière[1]-ek haut ressortos[2] kocsijai, egyszerűen felöltözött leányaikkal, a petit crevék[3] kikent bajusszal, virággal gomblyukaikban s ostoba mosolyuk­kal, amelyet egyenesen a szívük mélyéből csalt elő egyik-másik „horizontale” apparitiója. És ezek - ezek a tarka színekbe öltözött éji lepkék, felvirágozott lovakkal, inasokkal, tarka selyembélésű kocsijaikban, színes ruháikban s színes mosolyukkal, kik valóban tiszteletet kell, hogy az emberben gerjesszenek, meggondolva azt, hány és hány férfit vezettek már az orruknál fogva, megfizettetve magukat azért, hogy - szeretni sohasem tudtak.

Nem tudom, ki mondta e bölcs mondást: a férfi sorsa a nő - ha ez áll - akkor valóban az ember megszűnik mosolyogni itt, itt a szabad természet ölén, hol az első ibolya s az első napsugár a természet és a szerelem ébredéséről beszél.

Némán ültünk Berge-zsel a kocsiban.

Szólni egyikünk sem tudott - láttuk a szépet, éreztük s nagyon is ugyanazt láttuk mindketten arra, hogy - beszéljünk róla.

Ebéd Maurice Bernhardt-nál, 7 órára hí, pontosan, mint mindig, megérkezem, Maurice ijedve rohan elém még utcai toalettben; az ebéd 1/2 8-kor, de azért tette 7-re, mert úgy hitte, elkések.

maurice_bernhardt_medium_1.jpg

Míg öltözik, zongorázok az atelier-ben.

Ebéd egészen famille, décidément már a Sarah B. família kültagjává avanszíroztam.

Jelen Terka (természetesen), igen szép, briliánsan néz ki. Sarah (a kisebb), John Stewens, a híres festő fia és mi ketten a háziakkal.

Az ebéd abban a kedves kis indiai szövetekkel födött ebédlőben. A különben oly rideg, tartózkodó Maurice olyan velem, mintha testvérem volna. Terka dettó. Ez nagyon meghat, ces choses touchent toujours.[4]

Ebéd alatt főleg a piktúráról van szó, Maurice nagyon szereti a Géricault-okat, bár azt tartja, nem egy képe rosszul van festve.

Aztán megint az Oriensre tér át a szó, M. el van a sivatagtól ragadtatva, azt mondja, semmi sem hasonlítható hozzá, felségesebb és változatosabb szerinte, mint a tenger.

Minden órában más színek, más árnyak.

Az ebéd alatt mind a három kutya körültünk, hol az orosz agár üti bele az orrát a tányérba, hol a skót-terrier ugrik az ember ölébe, hol Duchka, Terka régi stall pincse nyalja meg az ember kezét.

Szóval - tout en famille.

Egy hét múlva - Sarah már Tours-ban játszik.

Ebéd után felmegyünk az atelier-be, nemsokára Bunny érkezik meg.

Vele megnézzük egy Holbeinről írt nagy díszmunkát, amelyben egy pár gyönyörű illusztráció van a nagy mestertől.

Én egy fél órára Princesse Mathilde-hez megyek kocsin, kezet csókolok a hercegnőnek, keresztülmegyek a szalonokon, s a másik oldalon a hátulsó ajtón megugrom.

Vissza Maurice-ékhoz.

Nemsokára megérkezik Sarah a Tosca utolsó előadásáról egész kísérettel. Vele Georges Clairin, de Borda, Haraucourt stb.

Tán még sohasem láttam ilyen szépnek, igazán bűbájos volt. Halványsárgás rózsaszín, préselt bársony derék fedte termetét, ugyanolyan színű selyem igen feszes ujjakkal és hosszú selyem uszályokkal. Az ujjakat ebben a tónusban illusion buggyok fedték. A nyakán gyönyörű gyémánt és smaragd rivière. Nagy gyémántcsepp a homlokán.

sarah brnhardt mek.jpg

Úgy nézett ki, mint egy primitív kép, tüstént el is mondom néki, hogy tökéletesen Botticelli freskóira emlékeztet, s hogy ezt ma délután újabban konstatáltuk.

Megnézi az arcképeket, amelyeket összevettem, az egyikről még ő sem tudott semmit, egyet kivéve meg van elégedve a képekkel, azt az egyet összetépi.

Vacsora alatt szemben ülök vele, alig tudok beszélni, annyira érdekesnek s titokszerűnek találom. De nemcsak én, Bunny is tökéletesen el van bűvölve általa.

Maurice egész vacsora alatt bosszantja, mert Sarah elmondja, hogy egy napig pihenhetne Tours-ban, s ezt az egy napot arra használja fel, hogy átmegy Londonba, s ott kétszer egymás után eljátssza darabját (minden felléptéért 6000 frankot kapva).

Maurice azt mondja, Pestről majd Venezuelába rándul s onnan Bombay-ba egy-egy fel­lépésre.

Különben az nem igaz, amit a pesti újságok hirdetnek, hogy az impresszárió Pesten lenne, s hogy novemberben akarná ott játszatni Sarah-t.

1/24-kor oszlunk szét, zuhogó esőben.



[1] gazdag vénasszony

[2] féderes kocsi, hintó

[3] pufók ficsúr

[4] ezek a dolgok mindig meghatóak

Címkék: párizs louvre sarah bernhardt rupert bunny jean berge némethy emy alastair cary elwes jean de néthy maurice bernhardt

1888. március 24., szombat

 2013.03.24. 08:00

V. r. u. Jean de Néthynél, aztán az Odéonba, hol Sarah és Clairin.

Elpróbálják az Aveut, egészen kivilágított háznál - a nézőtéren csak mi hárman és Porel, a színház új igazgatója. Mind gratulálunk Sarah-nak, mert így a darab valóban megragadja az embert.

Szenvedélyes, rövid, s mindvégig érdekes, bár nem egy helyen raide.

Paul Mounet kitűnően játszik, kivált arckifejezésével és mozdulataival ragadja meg az embert.

Sisos - nem rossz, csak sous Sarah. Magnet középszerű.

sisos.jpg

A darab végén a szegény mártírnő sikolya nem sikerül, mlle Sisos vagy háromszor újrakezdi, Sarah ideges lesz, felsiet a színpadra, s maga eljátssza a végszavakat, s néhány velőtrázó sikolyt bocsát ki fáradhatatlan gégéjén.

Az Odéonból a De Gerandókhoz. Attila igen-igen szíves. Főleg a magyar művek francia fordításáról van szó, miután Vautier (ki Révayéknál volt sok évig francia fiú) ráadta a fejét. A bökkenő csak az, hogy Vautier-nak abszolúte nincs a modern francia irodalmi nyelvről notioja - - -

degrandoattilasfelesgetelekiirn_1.jpg

Estét Antokolszkijnál töltöm. Már oly rég nem voltam náluk teán, hogy szinte különösen esik ez a nyugodt, egyhangú és hangulatos pár óra, amelyet a távol Oroszország szellemi zónája alatt töltök.

Mark_Antokolsky_3.jpg

Címkék: színház párizs sarah bernhardt némethy emy jean de néthy paul mounet mark antokolszkij mlle sisos

1891. március 23.

 2013.03.23. 14:00

CZÓBEL MINKÁNAK

Tanger
1891. márc. 23.

Megkaptam kedves sorai[t édes] Kollégám, rettenetes hosszú [út után] ide értem. A mai napot [Carbone]ro Morenóval töltöm, éjjel indulok Gibraltárba, illetőleg Ta[ngier-]ba, onnan hosszabban.

Addig is üdvözli ré[gi] barátja

Justh

1889. március 23., szombat

 2013.03.23. 12:00

V. r. u. Csáky Albinnal, egyet-mást akartam tőle, a minisztertől kérni, de amint meglátom, úgy megsajnálom, hogy nem kérek semmit. Az utolsó hetek nagyon megviselték, arca fáradt, szomorú, megtört.

Csáky_Albin_1910-28.JPG

Nem neki való ez a terhes állás, il est trop penseur pour qu’il puisse agir, zu grübler um fechten zu können.[1]

Egyáltalán sokkal mélyebb, semhogy jó politikus lehessen. Igazi Prónay, finom faj, de német, grübler fajta.

Felesége sz. Bolza Anna grófnő, életvidor, tetterős asszony. Vay típus (anyja után). Elle voudrait tout faire sans suivre qqfois ou commencer.[2] A mi szociális terveinket tüstént megértette, belement, segítette a jó ügyet, csak kissé kleinmeisterin. Pepecsel, fél, skrupulizál. Talán oka az, hogy soká volt falun, s így nem ismeri a „harcteret”.

anna_csaky_szuletett_bolza_1923_400px.jpg

Ebéd Andrássy Leontine grófnénál. Ott: Andrássy Aladár (férje), Széchenyi Imréné (leánya), Széchenyi Imre, Somssich Mari grófné és leánya, Mailáth Széchenyi Mari grófné, Pálffy Móric és Csáky Pista.

Andrássy sz. Wenckheim Leontine. Karcsú, sovány, elegáns asszony, szomorkás, kissé megvont vonások. Igen összetett, jó tulajdonai: igen jó anya és hitves, grande dame, társas nő, rossz tulajdonai: snobish és - (ez Wenckheim tulajdon) hazudik, nagyít. (Ezt a tulajdonát fia, Sándor is örökölte tőle.)

Andrássy Aladár: paraszt-kegyelmes úr. Pas de race du tout. (Ez Andrássy karakterisztikon.) A paraszt jó és rossz tulajdonai. Alapjában jó ember.

A család koronája Széchenyi Imréné, leányuk. Az én egyik legkedvesebb s legrégibb barátnőm. Igen egyenes, őszinte, meleg asszony. Sok imprévu egyéniségében csakúgy, mint külsejében. Könnyű, finom, franciás ész, parisienne d’apparence.[3] Íves magas szemöldök, mosolygó, kíváncsi, eszes szemek, nagy, igen intelligens száj, felfelé álló, de race orr. Merev, andrássyas mozdulatok. Igen magas, szegletes vállak - hosszú, keskeny, határozott jellemet eláruló kezek.

széchenyi imréné andrásy mária balatonmariafürdö.jpeg

Pálffy Móric, az öreg, a híres Pálffy Móric fia, öccse a koronahercegné udvari dámájának, P. Thérèse-nek. Csodálkozva néz a világba, szinte bámul, hogy a világon van. Optimista bécsi „gemütlichkeit”, pozsonyi gorombáskodás, de még en miniature. A dámáknak igen furcsákat szokott az ebédek végével elmondani, amiért kedves alakja a böjti unalmas diner-knek.

Így ma elmondja Mailáth Józsinénak, hogy Velencében egy jelmezbálon őt hálóingszerű jelmezben látta.

Ezen Mailáthné majd megpukkad nevettében, ki dacára, hogy a pesti világ legprűdebb, legmerevebb s legképzelődőbb asszonya, szereti az egyértelmű vicceket, ezt a genre-t a somogyi vadászkastélyokban szokván meg, hol rendesen egyetlen leány volt tíz férfi között - és egy nem is számít. Legalább akkor én ilyeténképpen láttam, akkor nem számított -

Engem Andrássy Leontine egész ebéd alatt az egyletért kínoz, amelynek gyűléseire őt nem hívták. Miért? nem tudom. Azt hiszem, Dessewffy grófné azt hitte, falun van.

Azzal végzi „vádbeszédjét”; ha gyűlésekre nem voltam elég okos, most nem leszek elég bolond, hogy az ügyet védelmezzem!

Das wird sich schon machen![4]

8 óra után Forgách Saroltához egy csésze teára, majd haza - egyedül.

Egyedül!

Az olajlámpa lassan serceg. Leülök a zongorához - nem megy, le az íróasztalhoz, még kevésbé. A homályos szoba üres, fagyos. Élettelen minden. Kívül csend, a szobában csend, itt, itt belül, csend. Lehajtom fejemet két karomra, lehunyom szemeimet. Látok, hallok, érzek. Ébren álmodom - A tavasz szellője átiramlott lelkemen, illatot, reményt hozott -

Felnézek. Minden úgy van, mint azelőtt, csak a lámpa serceg, csak a csend hallik - csak az „űr” tölti be a szobát -

Menjünk aludni!



[1] túlságosan gondolkodó fajta, mintsem hogy cselekedni tudna, túl álmodozó ahhoz, hogy küzdjön.

[2] Mindenre hajlandó, de nehezen kezd hozzá.

[3] megjelenése párizsias

[4] Majd elrendeződik ez az ügy!

Címkék: csáky albin csáky albinné bolza anna andrássy aladárné wenckheim leontine andrássy aladár széchényi imréné andrássy mária pálffy móric forgách sarolta

1890. március 23.

 2013.03.23. 10:00

CZÓBEL MINKÁNAK

Kairó
1890. márc. 23.
Mena Hotel.

Igen tisztelt Kollégám!

Előttem a könyve. Engedje, hogy gratuláljak - kiállítása méltó tartalmához. Néhány új dolga végtelenül tetszett - - már másodszor elolvastam. Különben megint pár napig az ágyban voltam, a tavaszt éreztem meg, vagy mi, de megint vért köptem néhányszor. Különben most itt mindenki beteg - pedig az állíttatik, hogy az influenza odább állott.

Magamról alig írhatok valamit, sokat dolgoztam, regényem halad - egypár alakja domborul - -, életemről csak ennyit mondhatok. Innen pár nap múlva megyünk, éspedig előbb Kairóba, hol még mind Sternberg, mind én egy egész csomó dolgot nem láttunk. Onnan Port Saidba a Szuez kanálison. Jeruzsálembe 7-ik vagy 8-ik aprilban érünk - - most vagy négy hétig megint a vándorbot a kezemben! Pestre máj. közepe felé érek - -

Egyiptomot mondhatom, hogy megelégeltem, torkig vagyok "hangulataival". Vágyom valami új és ismeretlen után - - bárcsak önmagamat is kicserélhetném - bárcsak változtathatnék önmagamon. Írja kérem meg, hogy fogadta a sajtó a "Nyírfalombok"-at, igen-igen kíváncsi vagyok rá.

Címem ápr. 10-ig: Jeruzsálem poste restante, azután Konstantinápoly ugyancsak p.r. Hová azonban csak ápril végével jutunk, már ti. ha Damaszkuszba is megyünk, ami még eddig nem bizonyos.

Sokszor üdvözli régi tisztelője

Justh

Címkék: levél Czóbel Minka

süti beállítások módosítása