CZÓBEL MINKÁNAK

Algír
1891. jan. 29.

Kedves Kollégám!

Tegnapelőtt kaptam sorait. Tehát így letettek az orientális útról. Pedig én már elálmodtam, hogy utazzuk majd be Andalúziát, Marokkót!

Nos hát - - ez is kútba esett. Az utóbbi hetekben rosszul voltam, folyton szívdobogásom volt, ami még múlt vasárnap rosszabbra fordult. Már-már azt hittem, szívbajt kaptam - úgy látszik, csak nagymérvű izgatottságom okozta.

Coppée nagyon jó volt velem e napok alatt. A poétát itt találtam nagy örömömre, egyike a rokonszenvesebb francia âme artiste-oknak.

Rajta kívül egy csillagászban van nagy resonne-om - kit gyakran meglátogatok Algírtól 1¹/₂ órányira fekvő telepén. Ez utóbbi érdekes stúdium fő - -

Különben meg csak annyit írhatok, hogy elfogott, de kurucul, a honvágy. Alig várom, hogy hazajussak. Egyetlen vigaszom Párizs - igen, mert hat hét múlva (ha tudná, hogy számolom a perceket, órákat) Párizsban vagyok - - három, három hosszú évi távollét után. Írja meg, az öreg kutyát hol lelem - - mily öröm lesz viszontlátnom, hisz már őt is 1¹/₂ éve, hogy nem láttam.

Az idő hogy eljár - -

Istvánnak, kérem, írja meg, hogy most alig írok levelet, sokat, igen sokat dolgoztam, fölfeszítettem idegeimet - s most pár hétig nem akarok tollat fogni - -, éppen csak ha ez "úgy illik".

Majd mindenről szóval a tavasszal, lássa, jöjjenek fel május elején - -

Szívből üdvözli - várja levelét s az új kötetet barátja

Justh

Domenico Napoleone Orsinival a Bois de Boulogne-ba. Íme: Do: (amint a kis principe-t családja nevezi).

19-20 éves fiú. Igen kozmopolita (anyja Hoyos sz., nagyanyja Zichy, szóval un peu de tout).[1] Gyermekes, boldog világnézlet. Keveset tud még, keveset ismer a világból. Kissé olyan, mint aminőknek a fiatal leányoknak kellene lennie.

Azt veszem észre, hogy manapság a fiatalemberek hamarább őrizhetik meg kedélyök szűziességét, mint a leányok. Miért? Question a résoudre[2].

Tanulni küldték ide nagybátyja védszárnyai alá, s hogy be van fogva, természetesnek találja, s nem is igen kíváncsi az almára.

Egyszer körülmentünk a Bois-n, aztán haza.

Este Antokolszkijhoz. Azt találja, hogy megfogytam, hogy jobban hasonlítok Mefisztójához, mint valaha, megdorgál, il fait le petit papa,[3] s így talán még szeretetreméltóbb.

Azt hiszem, a végtelen nyugalom, szerenitás teszi őt olyan nagyon rokonszenvessé, olyan, mint a puszták nagy folyói, mély, lassú, de erőteljes folyású.

Ma dolgozószobájába visz, úgy látszik, egy lépéssel megint közelebb jutottam Antokolszkij, az emberhez.

Szürkéskék posztó fedi a cabinet falait, ugyane szövetből a függönyök.

Az ablak előtt óriási faragott asztal, rajta nagy halmaz könyv. A sarokban mély, széles támlás szék, előtte faragott fából könyvtartó, olyanféle, mint a hegedűsök pupitre-jei. Az állványon nyitott, bibliaszerű könyv: Oroszország története.

Itt szokott dolgozni esténként, ha - meg nem zavarom látogatásaimmal.

Az asztal túlsó végén felesége. Szőke, halvány, eszes profilja élesen válik el a szürkéskék alaptól, értelmes szemeivel figyeli, amint férje beszél. Ha esetleg megakad a franciában, hirtelen kisegíti, s kikerekíti a tán félbeszakadt, megtört gondolatot.

Megmutatja a nagy orosz revüt, amely autobiografiáját közli. Tolsztojról beszélünk, kinek Guerre et la paix[4]-jét legjobban szereti művei között. Dosztojevszkij mélyebb, de nem olyan nagy művész. Turgenyev nagyon is európai neki, bár személyes barátja volt, legkevésbé szereti a három nagy regényíró között.

Legközelebb mindenesetre Tolsztoj áll hozzá, mert ez a legszélesebb, s amellett a legtöbb race-a van.

Ezután zene.

Már megint három órát töltöttem náluk, 12 volt, midőn kimentem a kapun.

Oly jólesik e briliáns hideg városban ez a miliő, amelynek mély hangulata megnyugtat, kipihentet s felfrissít.

CZÓBEL MINKÁNAK

Menton
1894. jan. 28.

Kedves Barátnőm! Mióta legutóbb írtam, azóta sokkal jobban vagyok, hála Melchior de Polignac gondos ápolásának, ki lejött Párizsból engem összeszedni, mi meglehetősen sikerült is neki. Már nálam nagyon sokat tesz mindig az, ha gondolok a bajomra vagy nem. Polignac egy hétig volt velem, aztán idejöttem Mentonba, hol Andrássy Gyulánét és Batthyány Ilonát találtam. Ezekkel élem, éldegélem világomat. Az öreg Andrássyné (ki különben még elég fiatalon néz ki, szemei olyanok, mint egy 14 éves leánynak) igen érdekes, van valami igen francia és nagyon magyar az egyéniségében. Magyar a páratlan egyensúly. Francia szellemmel meghegyezett volta.

Ma érkezik Batthyány Lajos, ki aztán Ilonával e hét derekán Fiuméba megy. Holnap pedig Andrássy Tivadarék jönnek meg.

Énmagam e hét végével, ha csak egészségem és körülményeim engedik, Rómába megyek át, hol vagy 3 hetet töltenék úgy február végéig, amikor is Fiuméba megyek által. Nékem a rivierai levegő határozottan ártalmas, túlságosan izgat és köhögtet.

Rómából hosszabban fogok írni.

Addig tartsa meg jóakaratában

Justh Zsigát

CZÓBEL MINKÁNAK

Cannes
1892. jan. 28.
Grand Hotel Montfleury

Kedves Barátnőm!

Beteg voltam, influenzás! Ezért hosszú hallgatásom, ezért „gyenge” levelem! Még alig bírom a tollat. Valahogy csak kibírtam, csak persze igen köhögök és tompulatok a tüdőben. Két­ség­be vagyok esve, hogy cikkem olyan igen tele sajtóhibával. Így Istvánt Büchner tanítványának teszik, a Haeckelé helyett!

Ennek a cikknek furcsa históriája van, amelyet majd szóval mondok el tavasszal!

Gratulálok a Medi képéhez. Gyönyörű, láttam a reprodukcióját.

Misi báróné nem dühös a cikkért? Mondja meg neki, hogy félek színe elé kerülni. Min dolgozik most? Én itt febr. 16-ig maradok, aztán per Róma, Ancona, Fiume megyek haza, reménylem, hogy március első hetében már Pesten leszek. Unom már szívemből ezt a folytonos kóborlást.

Nem jő fel március végén Fesztyékhez, mily jó időt tölthetnénk el - - úgy, mint akkor, midőn a „művészestély” megszületett.

Furcsa lesz, ha majd megint mind együtt leszünk - annyian fognak közülünk hiányzani. „Fehér tépett lepke szárnyak - -”

Bocsássa meg írásomat, de igazán jobbat még nem tudok.

Szívből üdvözli öreg tisztelője

Justh

FESZTY ÁRPÁDNÉNAK

Algír
1891. jan. 28.

Igen tisztelt Nagysád,

Ez a mentségem. Levele épp egy hónapig volt úton - nem tovább, dec. 22-től január 28-ig! Már nem tudtam, mi történt magukkal, vágytam a levelökre - írtam, írtam, de csak hiába. Mióta Nápolyból elmentem, három levelet kellett tőlem kapniok.

Azt tán tudja már, Palermóban hogy jártam - - - betegen beteget ápoltam: szegény inasom tífuszt kapott, kétheti szenvedés után ott meg is halt. Ehhez tán nem kell kommentár. Biskra? elragadó hely, amely azonban igen rosszat tett nékem. A harmadik héten szívdobogást kaptam - de oly heveset, hogy tíz napig se nappalom, se éjjelem nem volt. Itt jöttem csak, úgy-ahogy helyre - Coppée kissé felvidított -, meg az óriási séták állítottak lábra. Mindennap tizenöt kilométert gyaloglok - s ez az egyetlen orvosságom, s ez az egyetlen szer használ. Tervem - - - nos, legelébb is azzal kezdem, hogy az idén hamarébb jövök Pestre, mint tavaly, ápril végével már ott leszek. Addig? febr. 6-án innen el, Blidach, Oran, Malaga, Granada, Gibraltár, Tanger, Cadix, Sevilla, Madrid - Biarritz - s végül úgy márc. 20-a körül Párizs. A hidegtől nem félek - hisz itt pár borzasztó hideg napunk volt. Az igaz, hogy nem tett jót, de hát már márciusban Párizsban nincs ilyen idő.

Mint mondtam, Pesten ápril végén, ott hatodikáig, akkor Szenttornyára, hová Önök Árpáddal engem úgy máj. 10-15-e körül követnek (nem tűrök ellentmondást), s onnan mindnyájan egy heti séjour után egyenesen a rég emlegetett -, de még eddig kiásatlan Martosra megyünk. Szenttornyáért - Martos. Ez a vásár - -, másképp nem játszunk. Meg kell, hogy ismerjék egyszer végre az én Isten áldta népemet - az én pusztámat, az én délibábomat, gyopáros füvemet -, s az én jobbik felemet, azt, mely nem akar Kozmoszról, Párizsról, [...]^[989] szívbajról - spleenről tudni semmit -, amely az "anyaföldből" fakadt, röghöz kötött, s amely nagy ellensége a maguk Justh Zsigájának!

És most beszéljünk az épülő palotánkról! (Igen ám, mert én is építem úgy titokban - - s esti órákban elálmodom a Feszty rezidenciát -, s benne az én zugomat.) A kerthez ne nyúljanak, míg én Pesten nem leszek. A ciprus kiállja a legnagyobb hideget is, s kivált a kaliforniai. Itt, Constantine környékén télen 10°-os hidegek is szoktak lenni, s azért a ciprusaik vannak vagy 10 méter magasak. Abba a kis kertbe magnólia, olajfák, ciprusok, mandulafák, s olasz nádnak kell jönni - felfutónak clematrix, görög felfutó (peripleca graeca), glycinák - - napfényről majd - - - - - - - - - én gondoskodom. Csak egy kis türelem -

Ha B. Gézát látják, mondják meg néki, hogy várom - neki se ártana egy kis út. Aztán meg sohasem látom, télen én utazom, nyáron meg ő.

A "revue" eszméjét nagyon pártolom, ha jövőre nem kell már utazni mennem, megcsináljuk. Árpád, Géza, Hubay meg én, mint szerkesztők - - Azonban mint tényleges (konyha-fabrikáns) szerkesztő - -, "node ne annyi tervet - -, ne annyi tervet" hallom mondani. Lássa, pedig pár nap előtt oly rosszul voltam, hogy egy barátomért is táviratoztam Párizsba. A tüdőm helyreállt, így hát most a szívem - - No de tudom, hogy Árpád hogy járt Helvey Irénnel - és - mégis magára talált: így hát még én sem tettem le minden reményről!

Kezeit csókolja

Justh

Kérem, írják meg, hogy van Káldy Gizella, címem Algir Hotel d'Europe. Ha már nem lennék itt, utánam küldik.

Látogatás ctesse de Riaucey-nél. Duc de Nemours kamarásának nejénél. Kis vastag asszony, hogy magasabbnak lássék, igen hegyes s à la Tour d’Eiffel frizurákat hord, fejebúbján egy nagy tollal. Sokat beszél és gyorsan. Három dáma látogatja meg egymás után, mindegyiknek ugyanazt mondja el, egy házasságot (Lui 56 ans, Elle 49)[1], valamint azt is, hogy a barátnéja iránti kegyeletből nem mondja 50 évesnek („Notez qu’elle a 53”).[2]

Mind a három dámát elragadja „szelleme”. Különben a konverzáció jóformán csak házasság, betegség, házasságtörés és halálozásról folyik. Sokat beszélnek a fiatal Duc de Caze-ról, ki egy Singer kisasszonyt (a híres varrógépgyáros leányát) veszi el. On trouve ça monstrueux. „Mais mon dieu, 2 millions de revenus, puis - elle peint.”[3]

- Deux défauts de moins en tout cas - rá a felelet - assez, il me semble, pour être épousée. -[4]

Tőle ctesse de Béthune d’Auvergne-hez.

Meleg veres bársonyfalú előszoba, nagy aranyszegekkel kiverve, ugyanoly genre ebédlő.

Mauve selyem szalon, ugyanolyan bútorok, igen sok gyönyörű dolog, porcelánok, japonok. Az egész igen meleg, igen - hogyis mondjam csak. A levegőben átható ismeretlen illat - a szalon közepén a háziasszony ugyanolyan tónusú fogadó toalettben, mint szalonja.

Finom színek - szubtilis illat.

Comtesse de Béthune. Karcsú, magas, igen ladylike asszony. Kissé allongé[5] profil. Rokonszenves, mosolygó szemek, finom attach-ú[6] lábak és kezek. Igen meleg, érző asszony, abból a fajtából, akik zongoraművészekbe szeretnek.

Semmi a parisienne sziporkázásából. A párizsi élet train-train-jét[7] alanguine[8] szenvedi át. Mindenünnen elkésik, mindig az utolsó, de nem azért, hogy az elsőnek mondják. Csak annyiban akar tetszeni, amennyiben szeretni vágyik. Egy cseppet sem kokett. Félénk - s ha nem szeretik, s meg akarja szerettetni magát, ügyetlen, s veszít kevés szellemességéből, míg a parisienne-ek nagy része ekkor a legbriliánsabb. Igen jó race, mint Béthune, csakúgy, mint D’Auvergne, „croisée”.[9]

Nála Hohenlohe hercegné. Megmutatja appartement-ját, s a könyvekről beszél, amelyeket olvas.

Tudja az Isten, miért, de a szláv asszonyokra emlékeztet. Igen érdekes érzésvilága - mindaz, amit nem bír elmondani.

Este osztrák-magyar bál a Grand hôtel termeiben.

Hoyosék, Zichyék, Széchen, Hohenlohe, Munkácsyék, Mennsdorff-Pouilly, Borély de la Touche, Esterházy grófné, mll. Némethy, Münster, Moltke grófné, Bachen, duchesse de Morny, marquise Hervey de St. Denis, Koroknyay (festő, Munkácsy ez idei tanítványa) stb., stb. Fényes, unalmas nyilvános bál.

Négyesek: mll. Borély de la Touche, Zichyné és Munkácsyné.

Széchen és Zichy Fedor des messieurs ni poisson ni viande,[10] se O. se M.

Dévise:

„Hongrois daigne, autrichien puis - singe je suis!”[11]

Mennsdorff-Pouilly: Kis édes, fiatal macska, szép ruhák hivatalosan viselve. Azt hiszem, púderezi magát. Kezeit úgy hordja, ha jár, mint a pincsik, ha aufwartíroznak.[12] Édesen elforgatott szemmel mosolyog, nyakát megszegi; féloldalt nyugvó, édesen öntelt, kívül pomádés kikent, belül üres fejecske.

Különben Párizsban kinevetik.

Hohenlohe közelebb a weanerhez, mint oesterreichisch unmittelbarhoz.[13] S ez szerencséje, különben egy plein Autriche.[14]

Külön négyes, külön sarok a teremben, külön asztal (amely azonban igen csudálatosan ellepetik a misera plebs[15] öt-hat tagjától), külön levegő is, azt hiszem - csak a vacsora volt olyan rossz, mint a többi halandóké.

Három igen szép asszony:

Zichy-Wimpfen grófné: gyönyörű, fekete mély szemek. Leányos, mély érzésű lélek kifejezői, de a szemek alján vékony, halvány kékes stráf. A virágra pille szállott, egy együgyű, könnyű semmis pille -

Szegény virágok! Legitim hervadás!

Karcsú swelt[16] termet. Sovány nyak és karok. Mozdulataiban benne van az osztrák high tory lady[17] önbizalma s merészsége. Ami meglepne egy fiatal leányos, párhónapos asszonynál, ha - ezt a típust már mint leányt nem ismertem volna ottan.

Marquise Hervey de St. Denis. Ez királynői alak. Egy fejjel magasabbnak látszik mindegyik asszonynál. Magasra emelt hajlott orr, finom kis száj, hosszas nyak, gyönyörű mell és karok. A mellen és nyakon kirajzolt erek. Ez is büszke, de kivált a szépségére.

Különben is az osztrák grande dame és a francia modorában mindig az a különbség, hogy amaz gőgös, ez pedig büszke.

Amaz igen öntudatos, ez - olyan, aminőnek kell lenni.

Duchesse de Morny. A hírhedt fiatal Morny felesége, született Guzman Blanco leány. Kicsiny, sovány asszony, finom kis profil, madárszerű arc. Kis, alig látható bajusz. Igen fehér és igen rózsaszín.

Ennek színei hidegek (fehér, kék és rózsaszín), marquise Hervey de St. Denis-é melegek (mauve), Zichynéé forrók (vereses-barna).

Háromig maradok.

FESZTY ÁRPÁDNÉNAK

Port Said
1893. jan. 27.

Kedves Komaasszonyom!

Milyen igazságtalan vád! Hiszen majd minden héten írtam, vagy magának vagy Árpádnak, gondolatban meg csak mindig magukkal voltam. Az igen, hogy Minka több levelet kapott tőlem az idén, mint bárki, de hát kézirataimat is mind neki küldöttem meg. Hisz tudja jól, hogy melyik [...] barátaim légiójában! De elég erről - - -

Holnap indulok egy hónapig tartó túrám első állomására, ismét egészen fel északra a kasmiri határra, Shelumba.

Vegye elő India mappáját, s nézze ki magának a helyeket, Delhi, Agra, Cawnpore, Benares, Buddha - Gaya, Allahabad - Bombay, íme a főbb helyek. Első márciusban indulok hazafelé. Március 20-a körül vagy előbb, ha az idő kedvez, Fiuméba érek, ott Batthyány Lajosékkal töltök pár napot, s úgy 22-25 körül Pesten. A "falu ajándéka" el fog magukhoz 15-16-a körül látogatni, remélem, pár sort adnak, küldenek általa a hazatérő száműzöttnek.

De addig is írhat ám nekem pár sort, éspedig e címre:

S. S. Imperatrix c/Austrian Lloyd Agency Port Said Egyipt.

Indiáról - mindenről, majd élőszóval. Árpádot ölelem, magának kezeit csókolom, s legtöbbször magukkal vagyok máris!

Justh

PEKÁR GYULÁNAK

Cannes
1892. jan. 27.
Grand Hotel Montfleury

Édes Gyulám!

Hát bizony én is influenzás voltam. Sciens bonum et malumnitas egy lépcsővel előbbre mentem.

Most már all right - leszámítva, hogy a két tüdőmben erős tompulat maradt hátra, hogy köhögök, mint egy kehes ló, s hogy gyenge vagyok, mint egy légy. A szegény Baskircsev naplónak bizonyos lapjai sokszor jutnak eszembe!

De hát végre is (s ez az "adaptio" terméke) az ember nem lehet "okos" is, "szép" - és "egészséges" egyszerre. Ugye, Gyula, így van!

Dolgaidat köszönöm. Igen üdvös homoepathikus szernek bizonyultak - a halál ellen. Különben tréfán kívül nagyon szép dolgok.

Ismerkedj meg Herczeg Ferenccel qui après tout, nagyon kezd nekem irataiból tetszeni. Dacára - az általános lelkesedésnek. Valami igen bájos van abban, amit ír. Furcsa epitheton egy volt huszártiszt irataira. De hát leírom, ahogy érzem.

Ne vedd rossznéven balga írásomat. Nem tudok másképp. Cannes! Istenem, hogy egy ilyen hely is létezhet a nap alatt. Az ember hercegekből él - s on a qq. fois des indigestions oncales.

Menj el néha Rakovszky Antihoz, jó anyag van benne, lehet még sok belőle.

Az Isten áldjon, tartsd meg barátságodban

Justh Zsigát

Gyenge vagyok uram, gyenge.

SZABOLCSKA MIHÁLYNAK

Cannes
1892. jan. 27.

Édes szeretett Komám!

Csak annyit, hogy igen nagy beteg voltam - influenzás - - s ez az oka hosszú, hosszú hallgatásomnak. Ez a komisz divatos francia világ majdcsaknem itt tartott pour de bon. Ha tudnád, hogy hí haza fű, fa, minden (még a tél is), és hogy didergem itt az örök napon.

Sokat írtál azóta? Hogy tetszik a Czóbel Minka új kötete? és hol vagy? Reménylem, a nyarat még Hódmezővásárhelyen töltöd, hová aztán át-átjárnék a szombat estékre. De jó lenne. Istenemre, de jó! Aztán kimegyünk a vásárhelyi szőlőkbe, meg bejárjuk a füzesek világát, a te régi ismerőseidet. Milyen jó lesz kipihentetni szemeimet az örök pálmák után! Károly üdvözöltet; a szegény fiú bevált nagyon, csakhogy katonának kell mennie, és így dicsősége nem tart soká.

Az Isten megáldjon szeretett Komám, tartsd meg barátságodban

Zsigát

Címem: Hotel Montfleury, Cannes.

Ha írsz Vadnayéknak, említsd fel, hogy beteg voltam, ezért nem hallottak rólam oly rég.

CZÓBEL MINKÁNAK

Assziut
1890. jan. 27.
THOS-COOK & SON.

A Níluson Luxor és Assziut között.

Igen tisztelt Kollégám!

A Níluson, Luxor előtt kaptam kedves sorait. Már harmadik hete, hogy hajóról szamárra, szamárról csolnakra, csolnakról tevére vándorolok, az út olyan fáradságos, hogy javulásom legbiztosabb jele az, hogy mindezt kibírom, éspedig majd minden fáradság nélkül. De nemcsak ezt - hanem többet is: mindennap jó két órát (ebéd után) írtam, vagy hogy a Níluson két hosszabb cikket írtam az "Utazás filozófiá"-jából, amelynek másodika (a Nílusról) körülbelül egymaga 100 nyomtatott lapot fog majd kitenni. Egyáltalán termékenységem egy idő óta mindent felülmúl, vissza kell tartanom magamat a munkától - mert képes lennék itt az életet adó Egyiptom közepén agyonírni magamat.

A Nílusról írt fejezet nem tudom, hol fog megjelenni, Kissnek ígértem ezt is, de hát "A Hét" hasábjain 10 hétig tartana legalább megjelenése -, ez pedig nincs összhangban az opus lényegével. Enfin - azt hiszem, az Egyetértés hasábjain leszek kénytelen közzétenni. Mi csak azért bosszant, mert az előbbi fejezetek mind "A Hét" birtokába jutottak.

Decouragement-ról beszél - a nyomtatott ívek korrektúrája idején sohasem írunk semmit, régi, s a posteriori levont írói szokás. Meglássa, amint könyve megjelent, kétszeres munkakedvvel fog dolgozni, kivált az első kritikák jégesője után.

És István? dolgozik? Most, hogy én is valamivel messzebben néztem az ókor történetébe, kétszeresen érdekel mindaz, amit Pesten felolvasott. Szerettem volna vele járni be Egyiptomot. Az ember, az hiányzik itt nekem, de szörnyen. Most már Mailáth Lacival is szétválnak utaink. Úgyhogy nincs egy árva lelkem, kivel egy szót beszélhetnék. Talán azért írok annyit? Luxorban pár párizsi ismerősömbe akadtam, egy Mme de Bourbonra, fivérére, mr. de Erné-Boissacra és az öreg Czartorysky hercegre - azt hiszem, február végén ők is a Mena House-ba jönnek. Bárcsak úgy lenne. Batthyány Géza is, úgy látszik, cserbenhagy - ilyen hosszan egyedül még tán sohasem voltam. Aztán meg emberek dolgában rémségesen el is vagyok rontva. Endin "valahogy csak lesz, sehogy még nem volt". A beduinoknak örülök - Sok szerencsét!

Justh

Cousinjeivel voltam még Mena House előtt majd két hétig. Ők is Shepheardnél voltak.

Címem: Mena-House, Giseh p. Kairó.